A virágzó kavicsok, vagy élő kövek nem Csodaországban találhatók, hanem Afrika déli területein. A kavicskaktuszokról van szó, amelyek igazi álca növények. Alakjuk, méretük, színük apró kavicsokra emlékeztetnek, természetes környezetükben szinte észre sem vehetők. Talán azért, mert így védekeznek, ugyanis a száraz évszakban élelem után kutató állatok észre sem veszik őket. Az álcázás még a szakemberek számára is nehézzé teszi felfedezésüket.  

A kavicskaktusz bemutatása

A vadon előforduló kavicskaktuszok (Lithops sp.) Dél-Afrika száraz régióiban élnek, ahol az évi csapadék mennyiség 500 mm alatti. A növény egész teste vízraktározásra specializálódott. Valójában két pozsgás levélből áll, amelyet középen árok választ két részre. Valódi értelemben vett szára nincs, főgyökere a növény alapzatán fejlődik. A levelek egy része a föld felszíne alatt található, a növény így minimalizálja az élőhelyén jellemző, számára káros mértékű hő- és fénykitettségét. A levelek talajszint fölé emelkedő felső felületén kisebb-nagyobb áttetsző felületek találhatók, melyek lehetővé teszik, hogy a fény a növény belsejébe jusson, anélkül, hogy növény az erős fénytől károsodást szenvedne. A levelek felső felületén változatos megjelenésű és színű foltok, vonalak, szemölcsök, bonyolult mintázatok látható. Szinte nincs két egyforma mintázatú növény. A Tenyészcsúcs mélyen a növény belsejében húzódik meg, innen fejlődnek ki évről évre az új levelek és a virág is. Dúsan elágazó, néha répaszerűen megvastagodó, vizet raktározó főgyökér rendszert fejleszt. Szobanövényként napos környezetben, időszakonként öntözve sikerrel tartható.

A kavicskaktusz fejlődése

A kavicskaktuszok éves fejlődési ciklusuk során egy pár új levelet fejlesztenek. A felületükön látszó mintázat az év folyamán alig változik. A növények ősszel indulnak fejlődésnekk, és a növekedési ciklusuk egészen tavasz végéig tart. Nyugalmi periódusuk nyár elején kezdődik. Ez a várttól eltérő életciklus a fény és hő elleni védekezésre vezethető vissza. A növények élőhelyükön csak így tudják túlélni a száraz nyári forróságot. Ilyenkor alig kívánnak öntözést. Mi is csak akkor öntözzük őket, ha láthatóan összezsugorodtak. A nappalok rövidülésével, a hűvös időszak beköszöntével a Lithopsok újra életre kelnek. A két levél találkozásánál kialakult árok szétválik, és hamarosan megjelenik a virág. Természetes körülmények között a virágzás az esős évszak kezdetére esik. A virágok gyakran fűszeres illatúak. A kaktuszok 3-4 éves korukban virágzanak először. A virág elnyílása után a leveleket elválasztó árok még jobban szétnyílik, és megjelenik az új levélpár. Az idősebb növények osztódnak, ilyenkor egy gyökéren újabb növénytest fejlődik. Egyes növények akár 10 testet is fejleszthet.

A kavicskaktusz fényigénye

A délelőtti órákban kb. napi négy-öt óra megvilágítást, majd délután félárnyékot igényel. Ennek leginkább a déli fekvésű ablak fele meg. A nyugati tájolású ablak kevésbé ideális számára. Fény hiányában a növény felnyurgul. Mintázata elhalványul, az oldalak bezöldülnek. Ugyanakkor napégés is előfordulhat a nyári időszakban vagy a hirtelen jött tavaszi napfényben, ha ez hosszú, borús tél után következik. Az újonnan vásárolt növényeket fokozatosan szoktassuk a napfényhez . Ha ablakunkon lehetőség van árnyékolásra, ezt télen szüntessük meg, és április környékén újra alkalmazzuk. Ha télen megfelelőek a fényviszonyok, ritkán fordul elő tavasz/nyári napégés.

A kavicskaktusz víz- és hőigénye

Öntözést augusztustól igényelnek. Ne öntözzük sekélyen, hanem itassuk át a talajt vízzel, gondoljunk arra, hogy a karógyökér mélyre nyúlik. Két öntözés között azonban hagyjuk a talajt kiszáradni, azaz nedves talajt ne öntözzünk.

Jó vízvezetésű, viszonylag hamar kiszáradó talajba ültessük. A talaj nem maradhat napokig nedves, mert ez gyakran végzetes rothadáshoz vezet. Virágzás után az öntözést fokozatosan csökkenteni kell. A száraz talaj jobban segíti a növényt a téli, hűvös időszakhoz való alkalmazkodáshoz. Télen, ha hűvös helyen teleltetünk,  hagyjuk csont szárazon, még akkor is, ha a növény összezsugorodik. Az idős, ráncosodó leveleket ne távolítsuk el, mert belőlük jutnak nedvességhez az újonnan fejlődött levelek. Télen 5 fok alá ne csökkenjen a hőmérséklet. Nagyon fagyos időben ajánlott a növényeket kicsit hátrább helyezni az ablaktól.

Télen 5-10 fokos teleltetési hőmérséklet mellet szór fény is elegendő, magasabb hőmérsékleten teleltetve sokkal több fényre, extra megvilágításra van szükség. Az öntözést ilyen körülmények között télen is folytatni kell mérsékelt adagokban.

Az idős levelek folytatják a nedvesség átadását a fiataloknak, amíg azok egészen papírszerűvé száradnak. Ezeket az elszáradt leveleket már könnyen eltávolíthatjuk a növényről. Ez kb. tavasszal történik. Ekkor megint elkezdhetjük az óvatos öntözést egészen addig, amíg a nappalok hosszabbodása és a hőmérséklet emelkedése már a nyár eljövetelét jelzi. Ekkor ugyanis megkezdődik a kavicskaktusz nyugalmi időszaka.

Az itt bemutatott életciklus általános érvényű. Egyes kavicskaktuszok már júliusban, mások csak októberben virágoznak. A gondozást ehhez kell igazítani.

A kavicskaktusz ültetése

Ideális a kavicskaktuszokat csoportos ültetésben, edényben nevelni. Vegyük körül őket színes kavicsokkal. Az edény ajánlott mélysége 7.5-12.5 cm. Bizonyosodjunk meg arról, hogy az edény vízelvezető nyílással rendelkezik. Ültetéshez használjunk kaktuszföldet, amelyhez homokot adunk, 2:1 arányban. Alakítsunk ki akkora mélyedést, amely befogadja a főgyökeret és a növény egyharmad részét. Majd a növény körül óvatosan, akár ceruzával nyomkodjuk le a talajt. Szórjunk a növények köré kavicsot, majd hintsünk a talajfelszínre kevés homokot. A növényeket célszerű 3-4 évenként átültetni. Öntözéshez használjunk lágy vizet. Illetve, ha erre nincs módunk, akkor a növényt ne érje víz, mert a növényről elpárologva foltot hagy maga után. Előfordulhat, hogy a növényeket atkák támadják meg, ami ellen védekezni kell.

Forrás: www.lithops.info

A ciklámen gyakori cserepes ajándék. Mondani sem kell, hogy vásárláskor ragyogó virágaival hívja fel magára a figyelmet. Vásárláskor, főleg, ha bevásárlóközpontokban szerezzük be növényt, és nem tudunk semmit a fajtáról, arra figyeljünk, hogy a nagyvirágú, feltűnően szép növényeknél jóval életképesebbek az apróbb virágú, egyszerű fajták.

A kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozó ciklámen (Cyclamen) nemzetség 19 fajt számlál. Lombhullató évelők tartoznak ide. Sok illatos virágú faja ismert. Az év minden szakában találhatók virágzó fajok. Óriási elterjedési területtel rendelkező növénycsoport. Őshazája Európa, Nyugat-Ázsia át Észak-Afrika. Sokan élnek a tengerszint felett, és a hegyvidéki régiókban is. Az árasztásos területeket azonban egyikük sem kedveli. Valamilyen mértékben mind árnyékkedvelő, fák, cserjék alatt bújnak meg. A szeles helyeket nem kedvelik. A Magyarországon őshonos erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) védett, így gyűjtése is tilos!

A szobaciklámen

A szobaciklámen keresztezéssel létrehozott hibrid. A termesztésben lévő fajták kis ázsiai eredetűek (Cyclamen Persicum). Virága fehér, rózsaszín vagy lila árnyalatú. Fagyérzékeny.

A C. persicum gyöktörzse mérgező szaponinokat tartalmaz. A tünetek bőrrel történő érintkezés esetén ekcémás jellegűek. Nagy mennyiségben fogyasztva hányást, hasmenést, idegbénulást okoz. Régen kiváló sertésétekként szolgált. Sőt sütve, miután a mérgező hatása így nem érvényesül, afrodiziákumként fogyasztották. Terhes asszonyokra nézvést igen veszélyesnek tartották, még rálépni is tilos volt.

A XIX. század közepén kezdtek Angliában majd Francia- és Németországban nemesítésével foglalkozni. Először a spontán nagyvirágú (triploid) változatok tűntek fel.

A szobaciklámen életciklusa és ápolása

A növény a nyári időszakban jellegtelen megjelenésű, sőt leveleit is eldobálja. Mivel rövidnappalos, szeptembernél hamarabb nem tér magához. Először levelei jelennek meg, és amikor a zöldje már kellően megerősödött, sokszor nagy, zöld-fehér mintázatú levéllemezeket fejlesztve, akkor indul virágzásnak. Ha valóban jól érzi magát, ami központi fűtés mellet igencsak ritka, akkor egész télen megörvendeztet virágaival, és a virágzást csak március végén hagyja abba. Még ezt követően is megmaradnak díszítő levelei, és csak a nyári kánikula idején szabadul meg tőlük. Ám a talajba visszahúzódva még nagyon is életben van. Ritkán öntözve, de ügyelve, hogy, főleg, ha tőzeg alapú virágföldben van, a tőzeg ne veszítse el véglegesen nedvszívó képességét, szépen túlél.

Sajnos gyakori jelenség, hogy az ajándékba kapott, vagy mutatós virágai miatt otthoni dísznek megvásárolt ciklámen levelei a túlfűtött szobában sárgulni kezdenek. Ha ajándékoznánk virágot, és a gazdajelölt nem növénygondozó típus, esetleg közismerten ötletszerűen öntöz, mielőtt elmegy otthonról, lecsavarja a fűtést, ám, ha hazaérkezik, jól bedurrant, annak véletlenül se ajándékozzunk cikláment, hanem szerezzünk be számára valami hosszan tűrő, sivatagi eredetű szobanövényt. Az ilyen körülmények között tartott ciklámen ugyanis kínjában kevés, sőt gyakorta torz virágokat hoz, amelyeknek a virágszára sem fejlődik ki.

Ellenben tartós és bőséges virágzásra számíthatunk, ha hűvös, 18 oC körüli, félárnyékos-árnyékos helyen tartjuk a növényt. Ajánlott helyek a világos lépcsőház, a fűtetlen veranda, esetleg egy ablakköz. Semmiképpen ne öntözzük csapvízzel, mert az öntözővíz illetve a talaj sótartalmára is érzékeny. Alulról öntözve elkerülhetjük a gumó rothadását. Virágzás idején tápoldatozható, de nem történik baja akkor sem, ha első virágzásakor csak a virágföldben már meglévő, az öntözővízzel kioldott tápanyagokhoz jut hozzá. A következő évben azonban kb. kéthetente tápozhatjuk. Olyan tápot használjunk, amely foszforban és káliumban gazdag. A nitrogén túladagolás egyrészt a virágzás rovására megy, másrészt különböző betegségekre érzékenyíti a növényt. Két- három év múlva jó, ha a nyári, visszahúzódott időszakban átültetjük. Ilyenkor szaporíthatjuk is. Ügyeljünk rá, hogy raktározó képletként működő gyökérgumójuk fele látszódjék ki az ültetőközegből.

Betegségek, kártevők

Otthon tartott ciklámen esetében, ritkán, de néha előfordul, hogy túl magas páratartalom közé kerül, főleg, ha még jó meleg is van, például egy növényekkel zsúfolt télikertbe költöztetjük. Ilyenkor felütheti a fejét a botritisz, amit azonnal konstatálhatunk a penészes kinézetű, rothadó virágkezdemények láttán. Az idősebb levelek is kihajolhatnak a cserépből, és közelebbről megvizsgálva feltűnik, hogy a levélnyél már odavan, és megjelenik a penész szerű bevonat is. Sokszor elkerülhetetlenné válik a növény cserepestől történő kidobása. Ha nem ezt a sorsot szánjuk neki, fókuszáljunk a megelőzésre. Kerüljük a növények összezsúfolását. Gondoskodjunk a már említett optimális körülményekről, és távolítsunk el minden elhalt levelet, virágot. Szintén káros a túlzottan hideg öntözővíz. Általában is télen kézmeleg öntözővíz dukál, nem csupán a hidegsokk elkerülésére, hanem mert a tápanyagok oldatba vitelét is elősegíti. Mind a hideg víz, mind a túl tömény tápoldatozás kedvez a gyökérelhalás nevű, szintén gombás eredetű betegség kialakulásának. Ilyenkor is a megelőzésen van a fő hangsúly. Rovarok okozta károsodás a szobanövény esetében ritka. Esetenként megjelenhet a levéltetű.

A télikert télen is nyarat varázsol körénk. Utazás nélkül is a világ egzotikus tájaiban gyönyörködhetünk, ahová vendégeinket is elkalauzolhatjuk. Minden csak adottság és tervezés kérdése.

Ültetési terv

A növények kiválasztásánál figyelembe kell vennünk a télikert klímáját. A világ bármely tájáról származó növények tarthatók üvegházunkban, ha biztosítani tudjuk a két legfontosabb tényezőt, az adott élőhely hőmérsékletét és páratartalmát. Lehetőségeink ismeretében tarthatunk mediterrán régióból, sztyeppékről származó, vagy trópusi és szubtrópusi növényeket.

A szoliterként elhelyezett növényekről tudnunk kell, hogy a tér dominánsai. Csak ezek kiválasztása után történhet a kísérő növények elhelyezése. Legutoljára azokat a növényeket válasszuk ki, amelyekkel az általunk üresnek ítélt helyeket kitöltjük.

Hasznos tanácsok

Öntözésnél fontos a lágy víz használata, a víz megfelelő hőmérséklete, amely akkor ideális, ha levegő hőmérsékletéhez hasonló. A télikertben a növények vízigénye a gyorsabb felmelegedés miatt általában nagyobb, a virágföld felszíne gyorsan kiszárad. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azonnal öntöznünk kell. Először ujjunkkal ellenőrizzük a föld mélyebb rétegeinek nedvesség tartalmát. Akkor járunk el helyesen, ha ritkábban, de jó alaposan öntözünk.

A talaj eredeti állapota könnyen megőrizhető és valamelyest csökkenthető a vízelpárolgás, ha a föld felszínét mulccsal, kavics-, kőzúzalékkal takarjuk, illetve a felszínt beültetjük talajtakaró növényekkel. (Pl. szobai szőlő, borostyán, ámpolna, fikusz stb.) Nem feledkezhetünk meg az egyes fajok nyugalmi időszakának betartásáról sem. Télen kevesebb tápoldatozást és öntözést igényelnek a hidegházi fajok (pl. Citrusok).

A metszés szintén nem hanyagolható el, ezt általában ősszel kell elvégeznünk. A rendszeres metszés indukálja a virágképződést, a növény arányosabb és zömökebb lesz általa.

Milyen növényeket válasszunk, ha alacsony a télikert hőmérséklete?

Calamandino – Citrus modurensis

Számos dézsás növény számára találhatunk itt megfelelő helyet, hiszen ősszel ide hozhatunk minden olyan növényt, amely nyugalmi periódusából kifolyólag az 5 0C körüli hőmérsékletet elviseli: -Babér (Laurus nobilis)
-Leánder (Nerium oleander)
-Citrus félék
-Japán naspolya (Eryobotrya japonica)
-Rozmaring (Rosmarinus officinalis)
-Mirtusz (Myrtus communis)
-Kaméliák (Camelia fajok)
-Kefevirág (Callistemon citrinus)

háromélű kutyatej – Euphorbia trigona

sivatagi hangulatot is teremthetünk , ha az alábbi növényeket helyezzük el:

-Agávé (Agave americana)
-Fásodó aloé (Aloe arborescens)
-Varjúhajfélék (Crassula)
-Korallvirág (Kalanchoe)
-Amerikai kövirózsa fajok (Echeveria)
-Oszlopos kaktuszok (Cephalocereus)
-Euforbiák (Euphorbia)

Legyezőpálma – Livistona

Ha mérsékletházi klímát tudunk teremteni télikertünkben, azaz 12-17 0C körüli hőmérsékletet, a növény listánk palettája rögtön

bővebbé válhat, több egzotikus gyümölcs és virágos növény pompázhat “édenünkben”. A legalapvetőbb mérsékeltházi növényeink a pálmák:

japán kamélia – Camellia japonica

-Washigtonia pálma (Washigtonia)
-Legyezőpálma (Livistona)
-Főnix pálma (Phoenix canariensis)
-Aranygyümölcspálma (Chrysalidocarpus lutescens)
-Kenciapálma (Howeia belmoreana)

Ajánlott virágzó növények:
-Selyemmályva (Abutilon-hibridek)
-Akácia (Acacia-fajok)
-Murvafürt (Bougainvillea)
-Mályvacserje (Hibiscus-hibridek)

dinnyefa – Carica papaya)

Az egzotikus gyümölcsök is jól érzik itt magukat:

-Édes füge (Ficus carica)
-Gránátalma (Punica granatum)
-Ázsiai datolyaszilva (Diospyros kaki)
-Kiwi (Actinida chinensis)
-Dinnyefa (Carica papya)

Amennyiben trópusi környezetet szeretnénk télikertünkben megvalósítani, akkor magasabb hőmérsékletet és páratartalmat kell biztosítanunk, ahol az átlag hőmérséklet 18 – 24 0C közé esik.

Guzmán Bromélia – Guzmania lingulata

Trópusi hangulatot teremtő növények:

-Díszbanán (Ensete ventricosum)
-Filodendron (Philodendron fajok)
-Papagájvirág (Strelitzia reginae)

Ajánlott kísérőnövények:

-Flamingóvirág (Anthurium hibridek)
-Medinilla (Medinilla magnifica)
-Broméliák (Aechmea, Guzmania, Tillandsia stb.)

Csodálatos és izgalmas látvány az orchideák és más epifita (fán élő) páfrányok kombinációja.

Orchideák:

Fodorka – Asplenium sp

-Cymbidium-hibridek
-Dendrobium
-Phalanopsis-hibridek
Ezek kísérő növényei lehetnek:
-Szarvasagancs páfrány (Platicerum-fajok)
-Fodorkák páfrány (Asplenium fajok)
-Vénusz fodorka (Adianthum)

A példák azt mutatják, hogy számtalan egzotikus növény közül választhatunk, ha az eredeti élőhelyhez hasonló körülményeket tudunk teremteni. Csak így tudjuk létrehozni az általunk megálmodott édenkertet.

Vajda Pál kaktuszgyűjtő

A kevés fénytől, a teleltetés hiányától sápadt, megnyúlt növények jellemzik a lakásban tartott kaktuszokat. A családi házakban tartott kaktuszoknak talán jobb sors jutott, de a telet szakszerűtlen tartás miatt ők is megsínylik. Igen, a teleltetésen nagyon sok minden múlik, a virágzás egyik alapfeltétele!

Kaktuszok a kertben

A fagytűrő kaktuszokkal foglalkozóknak a tél majdnem annyi érdekes tapasztalattal szolgál, mint a nyár. Rendkívül érdekes látvány, hogy az őszi esők ellenére összetöppednek, zsugorodnak a kaktuszok, ahogyan a víztartalékuk nagy részétől megválnak. Az Opuntia fragilis feszes felülete ráncossá válik, törékenységét elveszítve, tüskékkel telt hengeres bőrcsíknak látszódva várja a fagyokat. Escobaria (Coryphantha)vivipara teste megváltozik, lapossá válik és szinte a föld alá húzódik. Az Opuntia polyacantha szinte bordó színt ölt, az Opuntia macrorhiza pedig vöröslik a termésektől a 2/3-ra töppedt hajtásokon. Echinocereus reichenbachii felére zsugorodik, tüskéivel teljesen eltakarva a testét. A képen látható Opuntia humifusa fáradtan teszi le a földre sötétzöld hajtásait. A Cylindropuntia imbricata is felcseréli tiszteletet parancsoló, délceg tartását, lógó hajtásaival immáron nagyra nőtt tüskés kórónak látszódva.

Téli szépség

Hosszan lehetne sorolni ezeket a természeti csodákat, amelyek a szemünk előtt zajlanak le. Aztán leesik a hó. Gyönyörű. November-december környékén még sok kaktuszom van kint, amelyek nem télállóak: Tephrocactus articulatus, Carnegiea gigantea, Mammillaria senile, Astrophytum senile, Ferocactus wislizenii stb. Ezeket, és a többi télállót hamarosan belepi a hó. Nappal, ha megolvad a hó, éjszaka ráfagy a tüskékre, gömböket, jégcsapokat alkotva. A képen a hóból előbukkanó Echinocereus caespi látható.

Teleltetés odabenn

A teleltetést mindenképpen +6 és + 15 oC közötti hõmérsékleten kell megoldani. Ha felfelé eltérünk ettõl, sokkal több kárt fogunk okozni, mintha alkalomszerûen 0 oC-ra vagy az alá esik a hõmérséklet. A kaktuszok megfelelően elhelyezhetők a két ablak közötti, 10-15 cm széles térben, ahol nappal 10-11 oC, éjjel illetve hajnalban +3 – +5 oC a hőmérséklet. Még a mérsékelten hidegtűrő fajok és nemzetségek is jól tűrik ezt a tartást: Notocactus leninghausii, Pilosocereusok, Coleocephalocereus, Arrojadoa, stb.

A Melokaktuszok, Uebelmanniák és Discokaktuszok mellett csak egy-két különlegesség - Ortegocactus, Machaerocereus, a melegigényes Mammillariák (mint a képen látható Mamillária prolifera), epifita, félepifita kaktuszok-teleltetése történhet lakásban. A Frailea, Mammillaria és a Notocactus nemteségek magvetések egy része is “felnőtt módon” átteleltethetők. Vizet csak akkor kaphatnak, ha nagyon megráncosodtak, de még nem lapultak össze. Általában a 2-3 hetenkénti öntözés javasolt.

Meleg szobában

Azt gondolnánk, hogy a kaktuszok a meleg szobában gond nélkül is elvannak és semmi bajuk se lesz. Ez azonban csak a látszat. Ugyanis megbomlik a hő-fény-víz egyensúly, ezáltal nem történik valódi pihenés. Továbbá a hőingadozás minimális, a fényviszonyok rosszak. Ez a sok negatív hatás lassan de biztosan aláássa a növények ellenálló képességét. Ezért tavasz felé egyre jobban hajlamosak lesznek gombás fertőzésekre. Ezek a fertőzések sajnos, gyakran az első locsolás után, illetve a nyári elhelyezés után robbannak be, és pillanatok alatt elpusztul a növény. A megnyúlt hajtás a túl meleg hőmérséklet és a nem megfelelő fényviszonyok eredménye.

Melegkedvelők

Végezetül azt tanácsolom azon gyűjtőtársaimnak, akik – egyelőre – nem rendelkeznek ideális kaktusz teleltető helyiséggel, hogy amíg lehetőséghez nem jutnak, maradjanak a valóban melegbíró nemzetségeknél. Ezek a már említett nemzetségeken kívül lehetnek egyes Gymnocalyciumok – Gymnocalycium denudatum, Gymnocalycium horstii -valamint az epifiták, például a Selenicereusok.

Közeleg a tél, elfogynak körülöttünk a virágok. Szerencsére a szobanövényekben télen is gyönyörködhetünk, gondoljunk csak a karácsonykaktuszra, a mikulásvirágra vagy az amarilliszre. Az amarillisz programozható dísznövény. Csak akkor hoz virágot, ha ősszel abbahagyjuk az öntözést, majd ha a növény visszahúzódott, a földet óvatosan leszedjük a gyökerekről, és száraz, fagymentes helyen pihentetjük legalább 2 hónapig, a következő hajtatásig. Másik lehetőségünk, hogy októberben megvesszük a virághagymát, amely már készen áll arra, hogy helyes gondozást követően megörvendeztessen virágaival.

A nemzetség

Az amarillisz félék (Amaryllidaceae) családjába tartozó mutatós virágú növény, egyik nemzetsége a dél-afrikai eredetű Amaryllis, másik nemzetsége a Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi szavannás vidékeiről származó Hippeastrum. A két növény igencsak hasonlít egymáshoz, és a köznyelv mindkettőt amarillisz néven emlegeti. A görög mitológiában egy pásztorlányka viselte ezt a dallamos csengésű nevet, a görög eredetű név jelentése: fényes. A mára közkedveltté vált nemzetség a Hippeastrum. Feltehetően az Andok vidékén díszlett valaha, hibridjei pedig Hollandiából, Izraelből és Dél-Afrikából indultak hódító útjukra. Először 1828-ban egy lipcsei orvos írta le, aki Chilében találkozott ezzel a pompás virágú növénnyel. Az orvos növénygyűjtő körúton járta a vidéket kutyájával. Amikor meglátta a gyönyörű virágokat, állítólag örömujjongásban tört ki, ami a kutyáját is boldog vonításra ösztökélte. Mintegy 70-75 faj és több, mint 600 hibrid és kertészeti változat ismert.

A hagyma becserepezése

Kiindulásképpen szögezzük le, hogy a hároméves, hajtatott hagymák virágzása a tél végére esik. Induljunk ki az őszből. A szeptemberi nyugalmi periódus mintegy két hónapig tart, ezután jelzi a növény, hogy élni szeretne. Ekkor kerüljön ismét cserépbe a hagyma.

Nyári, őszi virágzású hagymások felszedése

Ha újonnan vásárolunk, csak kemény, nagy méretű, jól fejlett gyökérzetű hagymát válasszunk hajtatásra. A gyökereket gyengéden egyengessük el, válasszuk szét. Ha nem ültetjük el azonnal, tároljuk jól szellőző, sötét helyen 9°C-os helyen, hogy megelőzzük a gombásodást. Az ültetés előtt néhány órával áztassuk a hagymát kézmeleg vízbe. A hagyma méretéhez viszonyítva kétszeres méretű cserepet válasszunk az ültetéshez. Töltsük fel a cserepet harmadáig virágfölddel (B típusú) úgy, hogy a hagyma kétharmada a talajszint alatt maradjon. A hagyma ne érjen az edényhez. Nyomkodjuk le a talajt a hagyma körül, öntözzük be, ügyelve, hogy a talaj ne iszapolódjon el. A földet csak egyszer öntözzük meg, és a cserepet tegyük meleg, sötét helyre, ahol a hagyma élettevékenysége megindul. A hagyma csúcsán megjelennek a fűzöld levelek. Ha a virágszár is megjelent, és 15-20 centiméterre megnyúlt, következhet az intenzív öntözés, hetenként egyszer műtrágyaoldattal is. Ilyenkor a jó talajon kívül melegre (22-25 °C) van szüksége. Néhány hét elteltével megjelenik a virágszár. Ekkor sokat segít, ha a növény takarjuk. Legegyszerűbb lehetőség a papírcsákó hajtogatása, amelyet addig hagyunk a növényen, míg a szár magassága kb. a 4cm magasságot eléri.  Akkor kitakarjuk. Ekkorra leginkább fényre van szüksége van, ezért a legjobb, ha napos ablak elé kerül. Amíg a bimbó nem jelenik meg, ne öntözzük a növényt, különben a bimbó ülve marad, és virág helyett többnyire levelek fejlődnek. A bimbó 3-4 centiméteres állapotában már könnyen felismerhető. A kb. nyolc nét múlva beindult virágzás ideje alatt ismét bőségesen öntözhetjük, tápoldatozhatjuk. A virágoztatás ősztől koratavaszig bármikor elvégezhető. A virágzást késleltethetjük, ha esténként a növényt hűvös, de fagymentes helyre visszük.

Gondozás a virágzás után

Az elnyílást követően mérsékeltebben folytassuk a tápoldatozást, öntözést. A májusi fagyokat követően, kiültethetjük a szabadba, vagy kivihetjük az erkélyre akár egész nyárra. Félárnyékos helyre, tápdús és legfeljebb közepesen kötött kerti földbe kerüljön, de cserepesen is a földbe süllyeszthető. A kiszáradást meggátló öntözést és a tápoldatozást kb. július közepéig folytassuk. Ekkor augusztus végéig akár tűző napra is tehetjük egyidejűleg fokozatosan csökkentve az öntözést. Szeptember elejétől már csupán annyi vizet kapjon, hogy a levelek le ne égjenek, inkább fokozatosan lesárguljanak. Földje végül teljesen szárazzá váljon. A teljes visszahúzódás után, a hagyma ki is emelhető a földből. A teljes nyugalmi periódus ismét kezdetét veszi, és két hónapig tart. A nyugalomban tartást követően ismét becserepezhetjük a hagymát.

Jó tanácsok:

• Csak nehéz, kemény hagymákat vásároljunk. Minél nagyobb a hagyma annál több virágra számíthatunk.
• Ha minden két hétben ültetünk hagymákat, egész télen és tavasszal gyönyörködhetünk a virágokban.
• Bizonyosodjunk meg, hogy a felesleges víz elfolyik.
• Lehetőleg évente tápanyagban dús, új földbe ültessük át.

Megtudhatjuk többek közt, hogy mindenképpen párás, hűvös helyen kell teleltetnünk a Sarracenia, Drosera töveket; párás és meleg helyen a Dionaea-t és párás, vagy kevésbé párás, és meleg helyen a Pingvicula-t és Nepenthes-t, továbbá megismerkedhetünk a florárium készítés rejtelmeivel is.

Egyre divatosabbak a húsevő növények. A húsevő növények gyakran lápos mocsaras területeken tenyésznek, ahol a nitrogénhiány arra kényszeríti őket, hogy különböző technikákkal elfogják a rovarokat és kinyerjék belőlük a szükséges tápanyagokat.

Mivel nyár végére fejlődnek ki, leginkább ősszel kínálják őket. Tudnunk kell azonban, hogy az ősz második fele, a tél eleje a legtöbb fajnál a nyugalmi időszak kezdete. A megvásárolt növényeket így tulajdonképpen “teleltetni vásároljuk meg”. A megfelelő telelés az egész éves fejlődésük záloga. Nézzük át a kereskedelmi forgalomban leghozzáférhetőbb nemzettségek őszi-téli igényét.
Fajtaismertető

Szakértelmet kíván a fotón is látható kobraliliom (Darlingtonia california) otthoni tartása. Ez a fotó hazájában készült februárban.

Sarracenia – kürtvirág

Nyolc faja Észak-Amerikában honos. 0 – 15 °C között a legjobb teleltetni őket. Ősszel még tarthatjuk a szabadban, amíg az éjszakák le nem hűlnek 5 °C alá. Mivel mocsári növény, legjobb, ha áll alatta a víz. A telet világos telelőhelyen töltse, ügyeljünk rá, hogy földje egyenletesen nedves legyen, de ne álljon alatta a víz! Aki meleg szobában próbálja elhelyezni őket, a fűtési idényben mindenképpen tartsa floráriumban, hogy a relatív páratartalom megfelelően magas legyen. Magas hőmérsékleten különösen fontos a lehető legtöbb fény is.

Dionaea – vénuszlégycsapó

Szintén Észak-Amerikában él. A Sarracenia-hoz hasonló teleltetést kíván. Annyival van könnyebb dolgunk, hogy kis mérete miatt akár a hűtőszekrényben is átvészeli a nyugalmi időszakot, egy kis műanyag dobozban!

Drosera – harmatfű

A föld számos pontján előfordul, így az egyes fajok igénye nagyon eltérő! Virágboltban gyakorlatilag csak a 15-25°C-os telelést igénylők kaphatók. Még napos ablakpárkányon is jó, ha a rövid nappalokon pótmegvilágítást kapnak, különben nagyon legyengülnek. A meleg szobában állhat alattuk a víz. Feltétlen tartsuk zárt floráriumban, mert 50-55%-os páratartalom alatt 1-2 hét alatt tönkremegy!

Pinguicula – hízóka

A Drosera-hoz hasonlóan több csoportja van. Ugyanúgy a melegebb helyen teleltethető fajok a jellemzőbbek a virágboltokban. Úgy tűnik, a pihenést igénylőkkel sem követünk el nagy hibát, ha fűtött helyen telelnek. Erős, jól fejlett tövek a napos ablakban vízbe állítva még a száraz téli szobalevegőt is tolerálják, ám a florárium az igazán biztonságos megoldás. A pótmegvilágítás nem elengedhetetlen, de meghálálják.

Nepenthes – kancsóka

Trópusi eredetű, folyamatos fejlődésű növények. Ha a hőmérséklet, a páratartalom, a megvilágítás erőssége és hossza lehetővé teszi, nálunk is folyamatosan növekedhet. Pótmegvilágítás nélkül a rövid nappalok alatt, vagy alacsony páratartalom hatására leáll a kancsóképzés, és lelassul a növények fejlődése. Ilyen esetben nyugodtan lehet a kereskedelemben kapható fajokat és hibrideket a lakótérben tartani télen, mert a növény a 20-30%-os páratartalmú levegőt is tűri. Pótfény mellett azonban a 60-80% páratartalmat érdemes növényvitrin, télikert, vagy egyéb berendezés segítségével biztosítani, mert akkor nem áll le a csapdák fejlesztése. Állandóan nyirkos, ám levegős ültetőközeget igényel. Nem mocsarakban honos, ezért ne álljon alatta soha az öntözővíz. Érdekességként említhetjük, hogy ha nem engedjük a kancsókban lévő emésztőnedvet kiömleni, vagy esővízzel félig feltöltjük őket, hosszabb életűek a csapdák. Szerencsés esetben ez azt jelenti, hogy tavaszig, a fejlődés újbóli felgyorsulásáig is megmarad pár kancsó!

Készítsünk floráriumot

Florárium kialakítására a legmegfelelőbb egy régi üvegballon, vagy egy már nem arra a célra használt akvárium vagy esetleg más üvegedény. A Dekoratív gömb akváriumok is ajánlottak florárium készítésére. Ezek 5, 7, 10, 18.5 l-es méretekben kaphatók. Az üvegballonok zárt, párás körülményeket biztosítanak a növények számára. Előzőleg az üvegballont, akváriumot alaposan tisztítsuk meg, majd következhet a “talaj” keverékének összeállítása. Az üvegedény alját tőzeges földdel, töltsük fel, amelyet virágüzletből szerezhetünk be. Gondoskodnunk kell a megfelelő drénréteg kialakításáról is, ez többnyire kavics és homokszemcsék keverékéből áll. A mocsáriaknak a Novobalt a megfelelő, mert rendkívül alacsony a pH- értéke, és a csapvíz kedvezőtlen tulajdonságait tartósan pufferolja. A Novobalt önmagában, perlit, vagy mészmentes homok, sóder, kőzúzalék adagolásával a jó. A Nepenthesek, epifita Urticularia-k ültetőanyaga is Novobalt alapú keverék, de fenyőkéregzúzalék, vagy más ismert módszerrel az orchideákhoz hasonló, levegős közeggé kell alakítani. A vízelvezetés a drénréteg ellenére sem megoldott, a keletkező pára egy része visszacsapódik az üveg belső falán és lefolyik a talajra. Ezért a floráriumban élő növényeinket csak ritkán szabad öntöznünk

Az orchideák gondozása nem egyszerű, de nem is olyan bonyolult, mint hinnénk. A növény azonnal jelzi, ha nem tetszik neki valami. A mi dolgunk csupán annyi, hogy észrevegyük, és segítsünk rajta.

Amit a Phalaenopsis-ról tudni kell

Hazájuk Délkelet-Ázsia. Többségük epifita életmódú, gyökereivel a fák lombkoronaszintjében megtapad a fa kérgén. Nem élősködők, táplálékukat fotoszintézissel állítják elő. Alkalmazkodtak a tápanyagszegény környezethez, a vizet pedig a gyakori esőzések biztosítják. Gyökereik is asszimilálnak, mint sok más orchidea-félénél. Tibetben él olyan Phalaenopsis is, amelyik levéltelen, és szaprofiton (korhadéklakó). A nemesítés alapja a fehér, kerekded virágú P. amabilis volt. Később a P. stuartiana és a többi faj fokozatos bevonásával újabb fajtákat nemesítettek. Jelentősek a Doritis nemzettséggel keresztezett hibridek is.

A kereskedelemben kapható orchideák közül a Phalaenopsis-ok tarthatók talán a legkönnyebben az ember számára is kellemes, egyenletes hőmérsékletű helyen. Vegetatív növekedésük elsősorban a nyári félévben jellemző, de lehet folyamatos is. Virágzási időszakuk pont fordítottan, a legtöbb fajtának a téli időszakban van. Legnagyobb választékban november és április között kínálják őket a boltokban. Tartós virágzásúak, és ha a virágszárról csak a levirágzott szárrészt távolítjuk el, a rajta lévő rügyekből más időszakban is újabb virágok fejlődnek.

Milyen fajták kaphatók?

Nagy választékban kaphatók, köszönhetően a mindig megújuló, folyamatosan változó nemesítési irányzatoknak. Volt, hogy a hosszú szár, a nagy virág, a fehér szín volt a cél. Létrehoztak világos és sötétebb árnyalatú rózsaszín, sárga, zöldessárga, csíkozott, színes erezetű, lekerekített, vagy éppen csillag alakú virágokat. A virágok és a szár mérete is változó. Van olyan, amelyiknél a virágszár már a fővirágzáskor is elágazó. Az újabb fajták között akár barnás árnyalatúak is lehetnek, és egyre többször látni olyat is, amelyiken a szirmokon szőrözöttség, szemölcsszerű kitüremkedés figyelhető meg.

Csak a boltban szép…

Egyre többen vásárolják őket, de a hazavitt növények közül sajnos sok elpusztul. Ezt megelőzendő, alaposan figyeljük meg, mennyire egészséges a tő. A levelek normális esetben kemények, merev tartásúak, bár hajlításra nem törnek meg. A gyökerek-ha kevés is van-, szárazon szürkésfehér, nedvesen zöldes árnyalatúak. Amikor növekedésben vannak, a végük 1-2,5 cm hosszan elkeskenyedő, világoszöld, vagy vöröses. A kifejlődött gyökérvég lekerekített. Ha ezek nem igazak a kiszemelt növényre, meg kell találni az okot. Rendszerint csak kezelési hiba, amit könnyen helyrehozhatunk.

Vízhiány

Az első jel, amit legkönnyebben észre vehetünk, amikor a levelek lógnak. Ennek jó esetben csak az az oka, hogy késik az öntözés. Ilyenkor a gyökérzet egészséges, az ültetőközeg természetesen-száraz. Nincs más dolgunk, mint öntözni, és amíg rendbe jön, párás helyre tenni a növényt. Hiányában a célnak megteszi egy nejlonzacskó, amibe lecsöpögés után belehúzzuk a cserepet. A száját kössük be, legfeljebb a virágszár maradjon szabadon. 3-10 nap múlva a Phalaenopsis újra a régi.

Túlöntözés

A lankadt levél lehet túlöntözés következménye. Ekkor a gyökerek megpuhultak, és sárgásak. A túlöntözött növényt legjobb, ha kivesszük óvatosan a cserepéből, megvizsgáljuk, hogy a teljes gyökérzet elhalt-e? Eltávolítjuk az elpusztult részeket, és visszaültetjük feketefenyőkéreg-zúzalékba, vagy az eredeti közegébe. A virágokat vágjuk le. A nyirkos közeget csak akkor öntözzük újra, ha kezd kiszáradni. Ez esetben feltétlenül zacskózzunk. Meleg, világos helyen, fejlettségi állapottól, fejlődési fázistól függően 1-6 hónap alatt regenerálódik a tő. Teljes gyökérpusztuláskor sajnos kis esély van a sikerre.

Csigajárás

A levelek árulják el először a csigák jelenlétét. Akkor gyanakodhatunk rájuk, ha a legfontosabb öntözési szabályt, hogy a közeg mindig nedves legyen, kiszáradás és vízben állás nélkül, betartjuk, és mégis kókadt a növény. Leginkább házas, 3-5mm-nél nem nagyobb, barna vagy fekete csigák károsíthatnak. A gyökereket, elsősorban a növekvő gyökérvéget, vagy a tőből frissen hajtó virágszárat fogyasztják. Nem nehéz tőlük megszabadulni, de folyamatos odafigyelés szükséges. Merítsük vízbe a cserepet egészen a tetejéig. Az állatok felmásznak a cserép szélére, a felső gyökerekhez, és az alsó levelek tövébe. Nagyon nehéz őket észre venni, sokszor megbújnak a levelek között. Maradéktalanul úgy gyűjthetjük össze a csigákat, ha néhányszor ismételjük a fenti módszert, legcélszerűbb az öntözésekor.

Nincs elég gyökér

Megfelelő öntözés mellett, és kártevőktől mentes ültetőközegben is lehetséges, hogy a növény kókad. Öntözés után valamelyest javul az állapota, de ez átmeneti. Egy idő múlva a kinyílt virágok szirmai sem feszülnek ki. Valószínűleg kedvezőtlen a gyökérzet és a lombozat aránya. Ilyenkor üvegházban, vagy a már említett zacskóban, mivel a magas páratartalom miatt a párologtatás lecsökken, megszűnnek a tünetek. Pár hónap múlva, mikor a gyökérzet kellően kifejlődik, a normális lakókörnyezetben is jól érzi magát a Phalaenopsis.

Túltáplálás

Gyökérpusztulást, levélfoltosodást okozhat a túlzott műtrágyázás. A gyökerek érzékenyek a felhalmozódott tápsókra. Megelőzhető, ha a tápoldatot csak nagy hígításban alkalmazzuk, és levéltrágyaként. Így is felvehető a növény számára a szükséges tápanyag.

Mi van a páratartalommal?

A Phalaenopsis szobai nevelése nem megoldhatatlan. Aki kitartó és odafigyel, az a második, harmadik próbálkozás után nem vall kudarcot. A növény tartásának egyetlen, egy átlagos lakásban nem adott feltétele a magas páratartalom. A tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy az erős, bőséges gyökérzettel rendelkező töveknek ez sem gond. Sokan nevelik mindenféle párásító módszer nélkül sikerrel, még panelházak száraz levegőjében is, ezt az egyik legszebb virágú szobai cserepest.

Forrás: Krenczné Dóczi Kriszti, Kiskert rajongó

Ahogy a nappalok rövidülnek, és a napfény ereje is csökken, érdemes elgondolkodni szobanövényeink mesterséges megvilágításán. Ha a növény elveszti jellegzetes formáját, megnyúlik, biztosra vehetjük, hogy fényhiányban szenved. Ilyenkor friss levelei aprók maradnak, színük sápadt. A variegát (zöld-fehér) növények levelei méregzöldre válthatnak, elveszthetik fehér mintázatukat. Segítsünk rajtuk!

Fényerősség

A virágaink fejlődését segítő világítást több szempont szerint tervezzük. Nagyon fontos a megvilágítás erőssége, aminek mértékegysége lux, és az egységnyi felületre jutó fényáramból (lumen) számoljuk ki. A legtöbb szobanövénynek 1200-5000 lux már elegendő, némely növénynek, mint az orchideáknak, ennél jóval több, 2000-50000 lux-ra van szüksége.

Természetes fénytől távol, napi 10-15 órán át tartsuk bekapcsolva a lámpát, kiegészítő fényforrásként elegendő, ha csak pár órára kapcsoljuk be. A növényekhez minél közelebb helyezzük el, de minimálisan 25-30 cm távolságot tartsunk, nehogy a levelek megperzselődjenek.

Világítástechnikai alapismeretek

Hullámhossz igény

A növények fotoszintéziséhez szüksége hullámhossz: 440 és 660 nm. A növények fejlődéséhez, növekedéséhez vörös (660nm) és távoli vörös (735 nm) fény, a levélképződést segíti a kék (435 nm) fény. A 440 nm hullámhossz felelős a növények fény irányában történő mozgásáért. Válasszunk olyan fénycsöveket, amelyek ibolyakék és narancsvörös hullámhosszú fényt adnak, mert a növények ezt hasznosítják a legjobban.
A növények megvilágítására leginkább a fluoreszcens lámpák alkalmasak. Hőtermelésük csupán 13-20%. A levéldísznövények többsége szépen fejlődik, ha kék és vörös fényt kibocsátó izzókkal világítjuk meg őket. A halogén izzók fényspektruma áll a legközelebb a napfényéhez. Célszerű ezért a természetes fehér (F3) és a nappali fehér (F7) csövek együttes alkalmazása.

LED növény izzó jellemzése

Vörös fény: 660nm virágzásra, kék fény: 460-470nm növekedésre
Méret: 94mm átmérő
Foglalat: E27
Bevilágított terület 4 m2
Élettartam: 50.000 óra

Üvegházi kutatási eredmények támasztják alá, hogy a LED fényforrás hatékony, erősíti a növény szöveteit. Hátránya az ára. Ugyanakkor egyértelműen megállapították, hogy a csak standard fénycsővel történ megvilágítás nem megfelelő a növények termesztéséhez.
Semmiképpen ne tartsunk a növényeket természetes megvilágítás nélküli helyen, mert a mesterséges fényforrás csupán kiegészítő világításként alkalmazható, még a kifejezetten növények számára kifejlesztett hullámhosszon sugárzó forrás is kevés önmagában.
A virágzáshoz a növényházi fénycső a legelőnyösebb. Ennek a legvalószínűbb oka az, hogy a növények esetében a kék (435 nm) fény a levélképződést és virágképződést segíti elő, amely a növényházi fénycső esetében nagyobb arányban megtalálható a színspektrumban. Vagyis a mélyvörös LED sugárzók kedvező hatással vannak a növények fejlődésére kiegészítő fényforrásként. Hatékonyságuk, virágzó növények esetében a kék színspektrummal fokozható.
Forrás

A szakemberek véleménye szerint otthon a szobában sikeres az is, ha, ha több különböző típusú, eltérő tulajdonságú világítótesttel világítjuk meg a növényeket. Ezért ne dobjuk el a hagyományos izzókat, hanem használjuk velük egy halogén és egy kompakt fénycsövet is!
Ha a növényeket együtt tároljuk, télikertben, verandán vagy floráriumban, akkor esténként néhány órára speciális fénycsöves megvilágítást is biztosíthatunk nekik.

Gondozás

Ha a növényeket mesterséges fényben szeretnénk tartani, fokozatosan kell hozzászoktatnunk őket. Az indításhoz 15 perc megvilágítás javasolt. Ne feledjük, hogy a növények az extra megvilágítás hatására jobban fejlődnek, ezért víz és tápanyagellátásukra jobban oda kell figyelni. A nyugalmi periódus kialakítása céljából a megvilágítás időtartamát csökkentsük napi 3-4 órára, ritkábban, kevesebb vízzel öntözzünk, csökkentsük a hőmérsékletet, és álljunk le a tápozással.

A lakás dísze

A jól elhelyezett fényforrás nagymértékben növeli kedvenceink díszítő értékét. Különleges hatást kelt az erősebben vagy kevésbé megvilágított részeken a fény, és érdekes játékot képezhet az árnyék a szomszédos levélen, vagy a falon. A természetes fény pótlására tervezett világítás további előnyökkel jár. Lehetővé válik sötét sarkokban is, ablaktól távol, a zöld belső tér kialakítása, szebben és gyorsabban fejlődnek növényeink. A hosszú nappalt, vagy a különösen erős fényt kedvelő növényeket pedig szinte csak így lehet a lakásban igazán jól tartani. A lámpák elhelyezésekor gondoljunk rá, hogy az öntözéskor mellé csöpögő víz ne okozzon balesetet, a keletkező hő pedig megperzselheti a leveleket, ha nincs meg a kellő távolság.

Fizetek főúr, Volt egy feketém! Énekelhetnénk tovább Seress Rezső sanzonját, ha tudnánk a szöveget, és járhatnánk a megújult kávéházakba, ha megengedhetnénk magunknak. De íme egy jobb ötlet! Vegyünk magunknak egy formás kávécserjét valamelyik nagy kertészeti árudában, és kísérletezzünk házi kávétermesztéssel. Hátha olcsóbban kijövünk. Arról nem beszélve, hogy a kávé szobanövényként mutatós lombú, virágai elegánsak, és termése egzotikus. Ha még erre sem futja, és kísérletezgetni sem akarunk, el lehet olvasni ezt a cikket ahol sok érdekesség található a kávéval kapcsolatban.

A szobanövény

A szép, fényes-zöld lombozat, a fehér színű virágok, a cseresznyéhez hasonló piros termések egzotikus szobanövényt varázsolnak a kávécserjéből. A buzérfélék (Rubiacaeae) családjába tartozó Coffea arabica kávécserjét nagyobb kertészetekben lehet kapni. Ha a trópusokon járunk, és lehetőségünk van kávéültetvényt látogatni, csenjünk el néhány friss hajtást, és ha a növény kibírja, a levágott fiatal hajtások cserépbe dugva megerednek. De meg is kímélhetjük magunkat az ilyen hercehurcától, és elorozhatjuk a friss hajtást egy hazai botanikuskert üvegházából is. Ennél még egyszerűbb, ha egy ismerősnél találunk hajtásdugványnak valót, és még kevésbé komplikált, ha saját kedvencünket szaporítjuk tovább. Télen hűvösebb (12-15 fok), ám világos helyen, nyáron a kertben is tartható. A nap perzselő hatásától azonban óvni kell. Mielőtt kikerül a kertbe, ültessük át, és tápoldatozzuk. Rendszeresen öntözzük, sőt a leveleit is permetezhetjük a nyári kánikulában. A magról ültetett kávé a 4.-5. évben fordul termőre. A piros, ragadós burokból a kávészemeket kiszedhetjük, és nekiláthatunk a házi kávékészítésnek.

Szeretne otthon kávét szüretelni? A lakásban tíz év alatt akár plafonig érő kávéfát is nevelhet. Egy csikszeredai hobbikertész még kávépörköléssel is kísérletezik a Csíki Hírlap szerint: „A magot meg kell szárítani, gyakran megfordítjuk, hogy egyenletesen száradjon, majd újra el lehet ültetni. A szárítás után meg is pergelhetjük, mint a zöld kávét, aztán következhet az őrlés. Persze, nem lesz nagy mennyiségű kávé, az érdekesség kedvéért érdemes kipróbálni.”

Kávétermesztés

A kávé igazi zamatát azonban csak akkor élvezhetjük, ha trópusi hegyvidéken, tápanyagdús talajban cseperedik a kávécserje. Az északi szélesség 25. foka és a déli szélesség 30. foka között. Állandóan bomló és újraképződő humusz, szerves anyagok és elmállott vulkáni kőzetek keverékében érzi jól magát. A kávécserjék ideális fejlődéséhez elengedhetetlen a nagy és egyenletes csapadékmennyiség, az állandó 15-24 °C hőmérséklet.

Etiópiában, a kávé őshazájában még ma is szüretelik a vadon termő cserjéket, amelyeknek apró és egyenetlen a termésük. A fatermetű Coffea arabica változatai az arabica culta, nacional (Brazilia), java (Indonézia), arabigo, criollo (Közép-Amerika), tipica roja (kolumbia) stb. A közép-amerikai kávéfajták kiváló pörkölési tulajdonságaik, jellegzetes, erőteljes ízhatásuk miatt jelentősek. A bokor habitusú coffea robusta a Coffea canephora egyik változata. Fő termőhelye az Elefántcsont part, Kamerun, Uganda, Angola. A kenyai kávék többnyire apró vagy közepes nagyságúak, ízhatásuk enyhén savanyú, csak erre a vidékre jellemző. Nyugat-Afrikában és az Elefántcsontparton főként gyengébb minőségű kávék teremnek. A robusta elterjedt még Ázsiában és Óceániában is. Jamaica egyike az ismert kávétermelő országoknak. A kávé 1728-ban került az országba, de csak a rabszolga felszabadítás után 1838-ban kezdték kávéültetvényeken termeszteni a Blue Mountain hegyvidéken. Az itt termesztett kávé a világon a legjobb minőségű, ára az aranyéval vetekszik.

A kávécserje termesztése a szobai cserepessel szemben rendkívül idő-, és munkaigényes. A speciális földágyba helyezett kávészemek nyolc héttel a szüret után képesek csírázni. Öt-nyolc hét után jelennek meg a kicsiny palánták. Amint megjelenik az első levélpár, a növényeket palántázzák. Hat hónappal később a növények már 30-50 cm magasak. Ekkor a végleges helyükre ültetik őket, három méter távolságra egymástól. A kávéfa négy és hat év között fordul termőre. Legjobb „kondícióban” 10-15. életéve között van, ilyenkor évente mintegy 5,5 kg bogyót érlel, ami 1,75- 2,25 kg babnak felel meg. Az érett kávégyümölcsöt kizárólag kézzel szüretelik. Az érés ideje alatt a szedők hetente végigjárják az ültetvényeket, és csak a piros kávébogyókat szedik le. Azokon a termőterületeken, ahol egyszerre érik a gyümölcs, mindet egyszerre szüretelik. A gyümölcsöket a bokrok alatt kiterített vászonruhákon gyűjtik, majd szétválogatják a túlérett és az éretlen szemeket. A java azonban még hátra van!

A kávé feldolgozása

A kávé elsődleges feldolgozása a termelőhelyen történik. Célja a kávégyümölcsből az ún. nyers kávé nyerése.

A feldolgozása módjai:

száraz eljárás során a kávégyümölcsöt a teljes érés állapota után szedik le, majd kb. 12 % víztartalomig szárítják. Az arabica és robusta fajtáknál ez általában 6-15 napot vesz igénybe.

A vizes eljárásnál az érett gyümölcsöt válogatják, majd hántolják, és a kávészemeket borító nyálkahártyát távolítják el. Ezt követik a további válogatási folyamatok. A vizes eljárás korszerűbb eljárás is egyben.

A farmerek Jamaicán a száraz eljárást részesítik előnyben. A kézzel válogatott kávészemeket napon szárítják. A kézi válogatás kimondottan női munka. A válogatás lényege, hogy a kiváló minőségű piros szemeket különválasztják. A nagy területen szétterített kávét többször megforgatják, amitől az megkeményedik. A szárítás kb. 10-15 napot vesz igénybe. Majd géppel hántolják, azaz a magot elválasztják a gyümölcs húsától. Ehhez tárcsás vagy hengeres berendezéseket használnak. Maximum 60 kg nyers kávét tárolnak bevarrott szájú zsákokban. A nyers kávé a feldolgozó üzemekbe kerül, ahol a kávé feldolgozás rendszere teljes mértékben automatizált, számítógépes vezérléssel működik.

Haitin például vizes hántolást végeznek. Először a víz felszínén úszó túlérett vagy éppen apró, túl könnyű szemeket különválasztják a jó minőségűektől. Ez után következik a tényleges hántolás. Ekkor választják külön a zöld szemeket is, melyek nem hántolhatók. Az elválasztás lényege, hogy egy babszemnyi méretű lyukakkal ellátott lemezen préselik át a szemeket, így fosztva meg őket a héjtól. A kávét ezután azonnal kiteregetik a napra vagy a fermentáló és ezt követően a szárítógépbe kerülnek. Így szabadulnak a nyálkás külső köpenytől, ami a kávészemeket még mindig körülveszi. A szárítást követően osztályozógépben méret alapján szétválogatják őket. Ezután következik a szín alapján történő válogatást. Ezt a leggyakrabban kézzel végzik, de sok helyen használnak műszeres elválasztást.
A kávé a világon az olaj után a második legnagyobb piaci forgalmú alapanyag. Tőzsdei termék. Tonnánkénti ára változó. Mire a kávé a feldolgozóhoz kerül, legalább tízszer cserél gazdát. A new york-i tőzsdén arabica kávéval kereskednek, a londoni tőzsdén pedig a robusta fajtával.
A végkifejlet, a pörkölés folyamán jön létre a zöldkávéból az illatos, zamatos, ropogós pörkölt kávé. A kávépörkölés szóra a Google kereső több mint 4000 találatot dob ki. Tessék válogatni!

A kávé Magyarországon

Nálunk a török hódoltság idején terjedt el a kávéivás szokása. Az ital frissítő, élénkítő hatása jótékonyan befolyásolja a teljesítőképességet. A kávét (kahve), már 1579-ben ismerték Budán. A kádik, müderiszek, hodzsák kávéivási szokásait a városi előkelőségek, jómódú iparosok is követték. A kormányzat igyekezett korlátozni a kávé fogyasztását. A kávéivást az egyház bűnös cselekedetnek ítélte, hiszen ez az élénkítő fekete nedű csakis az ördög itala lehet. Mikes Kelemen említi először a “káféház” szót egyik írásában, 1738-ban.

A kávéházak divatja a XIX. század közepéig nyúlik vissza. A kiegyezés utáni időszakban a Monarchia nagyvárosaiban, Bécsben, Budapesten vagy Nagyváradon, jellegzetes polgári életformát sugárzó intézménnyé avatják a kávéházakat. Kezdetben csak a férfiak látogatták a városi és vidéki kávézókat, de a század végétől és különösen a XX. században már a hölgyek is helyet kaptak a kávéházakban. A kávéházak jelentős szerepet töltöttek be a társadalmi és kulturális életben egyaránt. A kényelmes és fényűzően berendezett helységekben újságok, folyóiratok várták a vendégeket, egy-egy kávéháznak kialakult a törzsközönsége. A kávéházak maguk is szakosodtak, az irodalmi kávéházak mellett a leglátogatottabb intézmények az éjszakai zenés kávézók voltak. A vidám társasági élet jellegzetes terméke a kávéházi humor és azoknak az érdekes történeteknek, anekdotáknak, legendáknak a sokasága, amelyeket főképp szépirodalmi alkotások örökítettek meg az utókor számára.

Az inkaliliom az elegáns csokrok elmaradhatatlan alkotója. Virágai egyöntetű csokorban is rendkívül mutatósak. A virágok szépségével csak tartóssága vetekszik. Egész évben kaphatók. Ismerkedjünk meg velük.

Az inkaliliomok (Alstroemeriacae) családjába gyakran húsos rizómájú, váltakozó levélállású növények tartoznak, amelyek között kúszónövényeket is találunk (Bomarea). Az inkaliliom (Alstroemeria) nemzetségnek, amely Claus Alströmer (1794) svéd botanikus után kapta a nevét, mintegy 60 faja található Dél-Amerikában az Andok hóhatárától a felföldi erdőségeken át a tengerparti sivatagokig.

Az inkaliliom rizómáival gyorsan elszaporodik. Szárleveleinek morfologiai felszíne, amely fényes-zöld, a levél 180 fokos elcsavarodása következtében lefelé fordul. A párhuzamos erezetű levelek ülnek a száron. Viszonylag apró, üdezöld virágrügyeiből gyönyörű, színes, nagy virágfejek fejlődnek. Csinos tölcsér alakú, kissé szabálytalan virágai hosszú ernyőkben, álernyőkben nyílnak. Egy virágnak három sziromszerű csészelevele, és három valódi, jellemzően pontozott sziromlevele fejlődik. A porzók száma három, termője egy. Termése tok.

Az inkalilom hibridekről röviden

Az A. aurantiaca Chilében honos. Fagytűrő faj, ragyogó, narancsszínű vagy sárga virágokkal, rövid nyári virágzási periódussal. Sok mai vágott virágnak termesztett hibrid őse.

Kolumbiában termesztik a legnagyobb területen az inkaliliomot. A második illetve harmadik hely Hollandiát és Japánt illeti. A nemesített változatok két csoportba oszthatók: lepke virágú ás orchidea virágú inkaliliomokra. A lepkevirágúak szára, kocsánya rövidebb az orchideavirágúakénál, amelyek az A. aurantiaca meddő hibridjei. A legmutatósabbak a chilei télen virágzó és a brazil nyáron virágzó fajok keresztezésével előállított hibridek, amelyek örökzöldként egész évben virágoznak. A lepkevirágúak inkább valók cserepes növénynek. A legújabb cserepes hibridek 20-50 cm magasak, és rendkívül hosszan virágoznak, virágaik tartósak. Az orchidea típusúak inkább vágott virágok. Rövid, tavaszi virágzási periódus jellemzi őket.

Az inkaliliom gondozása

termesztése vágott virágnak megvilágítással

Az inkaliliom szobanövényként, dézsás növényként és virágágyi növényként is tartható. Tápanyag gazdag, jó vízgazdálkodású talajba, napra vagy félárnyékba való. Azonban a mediterrán jellegű klímát nem szereti! A hegyvidéki klímát kedveli. A hűvös éjszakák és közepesen meleg nappalok növénye. Igényli a magas páratartalmat. Talaját tartsuk nedvesen, de a pangóvízzel vigyázzuk, mert a rizómák rothadásnak indulhatnak. A magas fajtáknál a virágszárakat nem árt karózni, vagy más módon védeni a megdőléstől. Ha virágait vázába gyűjtjük, a virágszárat húzzuk ki a talajból inkább, minthogy levágjuk. Nálunk, ha virágágyi növényként tartjuk, ősszel fel kell szedni. Zárható zsákban tárolhatjuk tiszta, száraz homokban vagy tőzegben, fagymentes helyen. Az utolsó fagyok elmúltával kiültethető. Melegebb, fagymentes (!)  mikroklímán átvészelheti a telet, ha a rizomáit takarjuk 10-15 cm vastag mulcs vagy komposztréteggel.

Vágott virágnak

Kitűnő vágott virág, vázában 14 napig is eltartható. Csokorban központi helyet érdemel. Kevert csokrokba is köthető, de önmagában is megállja a helyét, némi zölddel párosítva.

Vágott virágként az alábbi javaslatokat érdemes betartani:

• Csomagolását megtartva hosszan tartsuk friss vízben, hogy jól megszívhassa magát.
• Majd ferdén vágjuk le a szárát, és az alsó leveleket, amelyek a vízszint alá esnek, távolítsuk el.
• Távolítsuk el folyamatosan az elnyílt virágokat, és gyakran cseréljünk vizet.

Tudta Ön, hogy…

• A belga és holland hibridek virágai a színben leggazdagabbak, és a legtartósabbak?
• A virágok egész évben kaphatók?
• A legdivatosabbak a vörös, narancs, rózsaszínű, sárga és bíbor színű virágok?

Nem virágzik a levélkatusz? A levélkatusz különleges kaktusz. A gondozása is különleges. A levélkaktusz virágoztatásához téli hideghatás kell megfelelő öntözés mellett.

A levélkaktusz a kaktuszok (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség, kb. 15 faja ismert. Epifita kaktuszok, amit már a görög eredetű nevük (Epiphyllum) is kifejez, epi=fölött, phyllus=levél, vagyis levél fölött élő. Fán terem, meleg, párás levegőt és a lombkorona által megszűrt fényt igényel. Gyökerei a fakéreg repedéseibe, az ágak közt összegyűlt humuszba kapaszkodnak.

Nincsen kaktusz tövis nélkül?

Sokan nem tekintik a levélkatuszokat valódi kaktusznak, mert nincs tövise. Se rózsa, se kaktusz nincsen tövis nélkül, – gondolják, mindkét esetben helytelenül. El is csodálkoznak, amikor kiderül, hogy a rózsának nincs, a levélkaktusznak viszont van tövise, csak másmilyen. Sok faja és fajtája hajszál szerű képződményeket visel a hajtásszéleken, és az ízeknél. Senki ne kételkedjen, a levélkaktusz igazi kaktusz.

Levéltelen levélkaktusz

Bár magyar neve levélkaktusz, egy levél nem sok, de ennyi sincs rajta. Ugyanis amit mi levélnek titulálunk, az a szára. A lemezzé szélesedett szár fotoszintetizál, tápanyagot és vizet raktároz. A növény megtartását is segíti. A virágok az ízekből fejlődnek, a szárvégeknél.  Sok kertészeti fajta nagy, illatos és színes virágú. Az eredeti fajok virága világos színű, éjjel nyílik, és a csillagok, a hold fényét tükröző, világos szín vonzza a beporzását végző óriási lepkéket és denevéreket.

Minden otthon és kert dísze

Ezek különleges kaktuszok megkapó virágainak és megnyerő lombozatuknak köszönhetően népszerű szobanövények. Az eredeti fajok virágai egy éjszakára nyílnak ki csupán. Hosszú évek alatt számtalan színesen (sárga, rózsaszín, vörös, narancssárga) virágzó, több napig, nappal is virágzó intergenerikus (nemzetségek közötti) hibridjét állították elő Aporophyllum, Heliocereus, és Nopalxochia nemzetség fajaival keresztezve. Függőkosárban, vagy támaszték mellett nevelhetjük. Könnyen szaporítható vegetatív hajtásrészekkel, az új hibridek pedig magról.

10°C alatt ne tartsuk. A növekedési időszakban minimum 15°C-t igényel, fűtött télikertben, világos lakásban nevelhetjük, nyárok kikerülhet az erkélyre, nyitott verandára. Páraigényes, ezért sikerrel tartható sóderrel borított tálcán, amelyre vizet töltünk, de nem annyit, hogy a felszínig elérjen a vízszint.  Létfontosságú, hogy gyökérzete laza, levegős közegben legyen. Nagyon jó vízvezetésű talajt igényel, megfelelő számára pl. az orchideaföld. Tavasztól későnyárig öntözzük akkor, amikor a talajfelszíne már száraz. Sose érjen a cserép alja vízben. Kéthetente öntözhetjük kaktusztáppal. Ha virágzásra akarjuk ösztönözni, télen érje hideghatás, de a hőmérséklet ne legyen alacsonyabb 15 foknál, és tartsuk a talaját épphogy nedvesen a bimbóképződésig. Ezt követően emeljük a hőmérsékletet, és térjünk vissza a normál öntözéshez.

A levélkaktusz könnyen szaporítható vegetatívan, szártagokkal, vagy a hibrideket szaporíthatjuk magról.

The post Levélkaktuszok appeared first on Kert Lap.

A pompás medinillát (Medinilla magnifica) 2012 januárjában az év virágos dísznövényének választották a floridai Fort Lauderdale-ben. Ez a trópus cserje lecsüngő rózsaszín virágfürtjével egyike a legegzotikusabb szobanövényeknek. Pompás növény, ahogy a neve is jelzi. Tartása azonban nem könnyű, kivéve, ha magas páratartalmat tudunk biztosítani számára.

A Medinilla nemzetség

A medinilla a díszlevélfa félék családjába (Melastomataceae) tartozik. A család tagjai fák, cserjék, lágyszárúak 150-160 nemzetséggel és kb. 4.500 fajjal. Egyesek kúszónövények, mások fán élő epifiták. A fajok Afrikában, Madagaszkáron, Ázsiában és az Óceániában honosak. A faj génközpontja Malajzia, 48 fajt találtak Borneó szigetén, és 17-et a Kinabalu hegységben. A nemzetség a nevét Medinilla Y Jose Pineda után kapta, aki a Mariana szigetek kormányzója volt 1820-ban. A virágok bugában vagy bogernyőben állnak. Néhány medinilla faj virágfürtjeit mutatós fellevelek ölelik körül. A kocsányon ülő virágok 4-6 tagúak. A megporzást madarak végzik. Termésük vöröses-bordó színű sok magvú bogyó. A magvakat is a madarak terjesztik ürülékükkel. A nemzetség 400 fajából csupán funkcionál szobanövényként.

A pompás medinilla fán élő epifita.

Medinilla magnifica

A Medinilla magnifica a Fülöp szigetek hegyeiből származik. Az esőerdők fáin élő növény. A belga Boudewijn király (1951-1993) kedvenc növénye volt. A növények a királyi üvegházban nevelkedtek. Hollandia egyik ismert szakírója a szobanövények Rolls Royce-ának nevezte őket. Eredeti élőhelyén 1-2.5 méteres cserje. Nagy levelei 40-45 cm hosszúak, 20-25 cm szélesek. A besüppedő erű levelek a rövid, négyszögletes száron keresztben átellenesen ülnek. A növény legékesebb része a hatalmas, rózsaszín virága. Kertészetekben mát télen is kaphatók virágos példányok. A fellevél felnyitása után láthatóvá válik benne a több száz apró, szintén rózsaszín murvalevéllel ölelt virágból álló bogas virágzat. A porzók ibolyakékek, sarkantyú alakúak.

A pompás medinilla gondozása

Világos, helyet igényel, de a tűző napot nem szereti, ezért inkább félárnyék javasolt számára. Novembertől februárig azonban napra is tehetjük.

Jó minőségű, kissé savanyú, rostos-tőzeges virágföldben érzi jól magát, amely jó vízgazdálkodású. Tavasszal, ha szükséges, ültessük át nagyobb edénybe, kissé savanyú ( A típusú) virágföldbe vagy orchideaföldbe. Az átültetés sose történjék virágzásban.

18-27 fok között tartható.  A virágok elnyílása után hozza leveleit. Amikor a levek kibomlottak, vigyük hűvös, 16-18 fokos helyre , ez a hideghatás szükséges az új virágrügy képzéséhez.  Ez a növény nyugalmi periódusa (november-február). Amikor már látszódnak a virágbimbók, tartsuk szobahőmérsékleten a növényt. Kora tavasztól augusztusig hozza rózsaszínű virágait. Ha az éjszakai hőmérséklet nem süllyed 12 fok alá, a szabadban is tartható. A hűvös éjszakák meghosszabbítják az életét.

Télen csak épp annyira öntözzük, hogy a lombja ne száradjon el. Tavasszal fokozatosan növeljük a lágy öntözővíz mennyiségét. Nyáron bőséges öntözést igényel. Öntözésével kapcsolatban a medinilla.ca az alábbiakat tanácsolja: két öntözés között mindig hagyjuk kicsit megszáradni a talaját. Mindig alulról öntözzük. Állítsuk a növényt cserepestől 2liter vizet tartalmazó edénybe. Hagyjuk kb. 10 percig, hogy a talaja megszívja magát. utána egy perig a felesleges vizet folyassuk ki, és öntsük el. Végül tegyük vissza a növényt a helyére.

70%-os páratartalmat igényel, amit lágyvizes permetezéssel biztosíthatunk. Páraigénye miatt nem könnyű a lakásban tartani, inkább a télikertbe vagy üvegházba való. De megfelelő körülmények között nyaraltathatjuk őket a kertben vagy erkélyen is. téli, nyugalmi periódusát kivéve kéthetenként permetezzük orchidea levéltrágyával.

The post Pompás medinilla appeared first on Kert Lap.

Ez a déli féltekén (Óceánia, Norfolk szigetek, Kelet-Ausztrália) elterjedt trópusi örökzöld (Araucaria heterophylla) a triász korban jelent meg, a dinoszauruszok világában. A nemzetség az araucani indiánok után kapta a nevét, míg a heterophylla többféle levelűségre utal. Természetes környezetében 50-70 méter magasra nő. Szobanövényként sokszor a másfél méteres magasságot is alig éri el. Koronája piramis alakú, ágövei szimmetrikusan állnak.

Az araukária félék (Araucariaceae) családjába 3 nemzetség tartozik:  dammarafenyő (Agathis); délfenyő  (Araucaria); sárkányfenyő (Wollemia). A Pro Natura díjas Isépy István, a Budapesti Füvészkert nyugalmazott igazgatója, így ír az araukáriákról: A dinoszauruszok kihalásával egyidejűleg az északi féltekéről az araukáriafélék is eltűntek. Csak a déli, eleinte még egybefüggő “szuperkontinensen”, a Dél-Amerikát az Antarktiszon keresztül Ausztráliával összekötő Gondwanán maradtak meg. Ezért nevezik az araukáriákat magyarul délfenyőféléknek.

Az A. excelsa az Ausztráliához tartozó Norfolk-szigetek  zászlóján is szerepel. Nálunk elterjedt dísznövény. A nemzetség többi fajához hasonlóan kétlaki. Tűlevelei világoszöldek. Spirálisan elhelyezkedő fiatal levelei a lucfenyőéhez hasonlatosak, míg az idősebb levelek pikkely jellegűek. Szobanövényként nem virágzik, így tobozai sincsenek.

Gondozás

Talajigény

“A” típusú Virágföldekben (pH savanyú) fejlődik a legszebben, de jól tűri a meszes talajt is. Virágföldjének alapanyagai a Shagnum moha tőzeg, síkláp tőzeg, amit 1:1 arányban perlittel vagy vermikulittal keverünk. Legjobb, ha speciális földkeveréket vásárolunk. A téli pihenő kivételével kéthetente tápozhatjuk. 3-4 évenként, tavasszal ajánlatos átültetni.

Fényigény

Világos helyen érzi jól magát, de óvjuk a közvetlen napsütéstől. Legmegfelelőbb a keleti vagy nyugati kitettség. Alakja akkor marad szimmetrikus, ha sok fényt kap, és hetenként forgatjuk.

Hőigény

Átlagos meleget kedvel. Nappal optimális számára a 30, éjszaka a 23 ºC. Télen tartsuk hűvös helyen, min. 10 °C-on.

Vízigény

Tavasztól őszig öntözzük rendszeresen, de az öntözések közt hagyjuk talaját kiszáradni, majd telítsük vízzel, és a felesleget öntsük el. Télen ritkábban öntözzünk. Páratartalom: Legjobb, ha minimum 50% relatív páratartalmat tudunk biztosítani számára. Permetezzük a leveleket, ha fűtött szobában tartjuk. Időnként levegőztessük.

Betegségek, kártevők

A kiszáradás és a túlöntözés megviseli. Kártevők ritkán támadják meg. Sajnos neve ellenére szobában elég nehezen nevelhető. A legnagyobb gondot a tűlevelek hullása és az alsó levelek elvesztése okozza. Ez részben természetes folyamat. Másrészt azonban a túlzott napsütéstől, a száraz levegőtől vagy a föld kiszáradása miatt történik. Az elbarnult hajtáscsúcsokat, és szárakat csípjük le. Ezeken a helyeken új hajtás már nem képződik. Nem szereti, ha hozzáérnek, ezért gyerekek, házikedvencek közelében ne tartsuk.

Szaporítás

Ha növényünk valamely oknál fogva nem fest jól, vágjuk le a hajtáscsúcsot, és gyökereztessük talaj-és trágyamentes közegben, például tőzegmoha – homok keverékében. Az oldalhajtások nem képesek felfelé növekedni. Ezért azokat ne dugványozzuk.

Szobafenyő karácsonyfa

Karácsonykor díszíthető, mint alternatív karácsonyfa. Angliában sok helyen karácsonykor bedíszítve árulják a piacokon. Csak arra vigyázzunk, hogy ne hagyjuk rajta a díszeket hetekig. Ha mis ilyesmire adjuk a fejünket, és karácsonykor égőkkel is díszítenénk, gondoskodjunk megfelelő páratartalomról. Egyébként is jó, ha karácsonyfaként naponta permetezzük.

The post Szobafenyő az élő karácsonyfa appeared first on Kert Lap.

December táján karácsonyi angyalként szerezzük be az ajándékokat. De akár fekete angyallá is válhatunk, ha karácsonyi teendőink annyira lekötnek, hogy figyelmetlenségből kinyírjuk szobanövényeinket.

Növényeink elpusztításának hét alapvető módja:

1. Túlöntözés

Az egyes számú módszer a túlöntözés. Eredménye gyors fulladásos halál. Tudta Ön, hogy jóval több növény pusztul el túlöntözés következtében, mint vízhiánytól? Ez a megállapítás mind bel-, mind kültéri növényekre igaz.

A túlöntözés elkerülése: Ujjunkat nyomjuk a cserép földjébe. Ha a talaj nedves, tapintása olyan érzés, mintha iszapba nyúlna, ne öntözzünk! Ha a talaj kissé nedves csak a kimondottan vízkedvelő növényeket öntözzük. Őket is alúlról. Ha a talajt száraznak érezzük, öntözhetünk. Kivéve a szárazságtűrő növényeket, És kivéve azokat, akiket teleltetés céljából hűvös helyen “pihentetünk”.

2. Alacsony páratartalom

Télen második helyre kerül a levegő alacsony páratartalma. Központi fűtéssel fűtött, meleg szobában, ahol a hőmérséklet meghaladja a húsz fokot, legalábbis nappal, gondoskodnunk kell a párásításról. A levegő párásítása nekünk is jót tesz! A szabályozottan fűtött téli lakások kimondottan páramentesítőként működnek. Az ilyen helység páratartalma jóval 40% alá esik, holott a növényeknek legalább 60%-os páratartalomra van szükségük.

Legmegfelelőbb, a kertészetekben is alkalmazott módszer, miszerint tálcára helyezett kavicságyra állítjuk a növények cserepét. A kavicságyat pedig feltöltjük vízzel. Így elkerülhetjük az előző pontban már megtárgyalt túlöntözést, egyben a kavicsokkal megnövelt felületekről párologtatjuk a vizet. Az árudákban a kavicságyat gyakran valamilyen nedvszívó szövet helyettesíti. Másik lehetőség, ha levelek felületére vizet porlasztunk. A víz nem csak a levelekre, hanem a levegőbe is jut. Hátránya, hogy a lecsapódó víz cseppjei meglátszanak a növényeken. A fabútorok is megsínylik az ilyen párásítást. Ha elutazunk, és világos a fürdőszobánk, a növényeket a kádba is hordhatjuk. A kád alját kevés vízzel töltsük fel. A kád dugójának persze tökéletesen kell működnie. Mert, ha a víz lefolyik, akkor fölöslegesen próbálkoztunk.

3. Fényhiány

A harmadik helyre sorolhatjuk a fényhiányt. Ki ne látott volna fényhiánytól megsápadt, felnyurgult szobanövényeket. Ez a módszer már a lassú kínhalál kategóriájába tartozik. Néhány növény mesterséges fényen is szépen fejlődik, de ők a kivételek. Közéjük tartozik a banánfám, aki a legszebb leveleit akkor hozta, amikor az állólámpa megvilágította.

Télen huzatmentes, déli fekvésű ablak közelében kapják a növényeink a legtöbb fényt. Ha a cserepet forgatjuk, elkerüljük, hogy a növény a fény felé hajolva, nőve elveszítse természetes formáját. Amelyik növénynek ez a természetes fény nem elég, azt ne tartsuk. Ajándékozzuk el, nyüglődjön vele más.

4.Túltáplálás

Negyedik pont. Sokan túltáplálják szeretteiket. Míg ez az emberfiánál csak betegségekre hajlamosító rizikófaktor, a növényekben stresszhatást vált ki. Olyan abnormális környezeti változáshoz vezet, amit a növény képtelen kezelni. A kevés fény, netalán hűvös környezet ugyanis arra sarkallják, hogy kevesebbet is fogyasszon, mintegy téli álomba merüljön. Ha azonban ilyen körülmények között megtömjük, a növény biológiai ciklusa fölborul, szükségtelen, és megvalósíthatatlan fejlődésre ösztönözzük, ami akár a halálához is vezethet.

A növények tápoldatozását csökkentsük a minimumra. Ez általában havi egy alkalmat jelent, de sokszor ez is elhagyható.

5. Hőingadozás

Ötödik faktor a meleg illetve a hőingadozás. Szobanövényeink többsége trópusi esőerdőkben őshonos vagy ilyen növények leszármazottja. A meleget, csak nedves környezetben viseli. Ha azonban a növényt fűtőtest közelében helyezzük, gyorsan kiszáradhat. Ez nem is annyira hősokk következménye, hanem a melegítés hatására fellépő gyors párolgás miatt a cserép kevéske talaja néhány óra alatt kiszárad. Hiába próbálkozunk gyakori öntözéssel, a meleg szárító hatásával nem tudjuk felvenni a versenyt, kivéve, ha nem állunk egész nap lesben öntözőkannával a kezünkben. A hőingadozás is gyakran halálos kimenetelű. A kiadós téli szellőztetés ne a növények közelében történjék. A naponta megismételt huzat és a beáramló hideg levegő biztos halál.

A probléma orvoslása egyszerű. Ne tartsuk a növényeinket a fűtőtest közelében, ne nyissuk rá az ablakot.

6. Kártevők

Hatodik halált okozó faktor az elhanyagolt növényvédelem lehet. Csak azért, mert a növényt bent tartjuk a szobában, nem oldottuk meg a problémát. A növények levele jó búvóhelye a kártevőknek. Miután mesterséges környezetben vannak, a kártevőket természetes ellenségei nem tudják elpusztítani. Az üvegházi molytetű és a levéltetvek, a pajzstetű tudják a legtöbb kárt okozni. Gyakrabban fertőződnek a szükségesnél melegebb helyen és egyben fényszegény körülmények között telelő növények.

Sokszor a levelek szappanos vízzel történő lemosása is segít. Nyáron a szabadban vegyszerrel permetezzünk. Télen, ha bármelyik kórokozó vagy kártevő már annyira elszaporodna, hogy védekezni kell ellene, lehetőleg por alakú védőszert használjunk, ugyanis a permetezéssel tartósan visszamaradó vízből túl sok kerülne a növényekre, ami szintén károsíthat.

7. Kinőtt cserép

Az átültetéseknek nem télen van itt az ideje. De tény, hogy a hetedik károsító tényező, ha a gyökerek körbefutva növik a tartóedényt. A gyökérfonat, az erős gyökerekkel való behálózottság miatt kevesebb táplálékhoz, vízhez, sőt kevesebb oxigénhez jut a gyökér, így a növény alultáplált marad, és szárazságban el is pusztulhat, hiába öntözünk megfelelően.

Ezért évente egyszer, általában tél végén emeljük a növényt a konténerből, és ellenőrizzük a gyökerek állapotát. Ha túl sok gyökér fut körbe, netalán már kiemelni sem lehet a növényt, mert a gyökerek a drénnyíláson átnőttek, feltétlenül át kell ültetnünk.

The post Szobanövények gondozási hibái appeared first on Kert Lap.

Ismerkedjünk meg néhány szerencsenövénnyel. Az alábbi növények általában sikerrel tartható szobanövények. Ami már önmagában is nagy szerencse.

Lóhere

A nyugati civilizációban a négylevelű lóhere évszázadok óta a szerencse szimbóluma. Négy levele közül az első a reményt, a második a hitet, a harmadik a szerelmet, a negyedik pedig a szerencsét szimbolizálja. A négylevelű lóhere alakja a keresztre emlékeztet, amelyet bajelhárítónak, szerencsehozónak tekintenek. A négylevelű lóhere a lóhere (Trifolium repens, ajakosok, Labiatae) viszonylag ritka négylevelű változata, valószínűleg recesszív mutáns. Az írek beérik a háromlevelű lóherével is, amely az ország jelképe, és a védőszentjük, Szent Patrikkal kapcsolatban is rendszeresen megjelenik különféle ábrázolásokon. A feljegyzések szerint Szent Patrik szentbeszédeiben a 3 levél jelképezte az Atya, a Fiú, és a Szentlélek szentháromságát.

Szerencsehere

A négylevelű lóheréhez hasonló szerencseherének (Oxalis deppei, madársóskafélék, Oxalidaceae), valójában madársóska, semmi köze sincs a négylevelű lóheréhez. Kinézetében mégis a négylevelű lóheréhez hasonlatos. Ezért szívesen ajándékozzák leginkább szilveszter táján. Őshazája Mexikó.

8-15 cm magas növény. Csak tőlevelei vannak. A lóhereszerű, rajzolatos levelek összetettek, négy levélkéjűek, a levélkék szív alakúak, szélesek, ék vállúak. Nyár végén, ősz elején sárga torkú, rózsaszín virágokat hoz. A virágok ernyőszerű virágzatban állnak. Felhős időben és éjszaka mind a levelei, mind a virágok becsukódnak.

Közvetlen napsütésre, hűvös környezetre és gondos öntözésre van szüksége. Ha a növény elvirágzik, a levélzet elszárad, akkor hagyjuk abba az öntözést. Tartsuk a cserepet hűvös, árnyékos helyen. Kora tavasszal ültessük át és kezdjük el öntözni. Sziklakertbe, ültető ládába vagy cserépbe- akár szobába is- kiválóan alkalmas. Helyezhetjük függő kosárba vagy ablakpárkányra is. Az általában cserépben, virágládában nevelt növény gumóit fel lehet szedni, miután levelei elszáradtak. Néhányat érdemes november közepén cserépben hajtatni. Pár hét alatt kihajt. Ha jól érzi magát, akkor virágzik is. Levelei kis mennyiségben fogyaszthatók. Oxalát tartalma miatt kellemesen savanykás, ezért salátákhoz adható.

Lucky bamboo

A kínai hagyományok szerint minden ünnepi alkalomra ajándékozható az életet szimbolizáló rügyező bambusztő. Az élő, növekvő bambusz, a Feng-shui szerint segít a chi-energia áramoltatásában. A tökéletességre törekvőknek azonban nem is egy, hanem 5 bambusz-szárat kell nevelnie. A bambuszokat manapság Valentin napra, anyák napjára, nők napjára, újévi vagy születésnapi ajándékként ajándékozzák.

Ahogy a szerencsehere sem lóhere, úgy a Lucky Bamboo sem bambusz, hanem egy Dracéna fajta (Dracaena sanderiana, agávefélék Agavaceae). A dracéna ugyanis gyorsabban fejlődik, és szebb leveleket hoz, mint egy hasonló méretű bambusz. Szokták lépcsőzetes elrendezésben tálakba rendezni, máskor a hosszabb szárakat spirálban megtekerve árulják, de létezik számtalan egyéb forma és elrendezés is. A legtöbbjüket vágott virágként lehet megvenni (egy-egy száranként), de üvegvázában, ampullában is árulják őket. A különböző kompozíciókat a legváltozatosabb üveg és kerámia növénytartókban vásárolhatjuk meg.

Hónapokig elvan egy kis vázában, tiszta vízben, néha alacsony koncentrációjú tápoldat adagolásával. Tartsuk fényen, szobahőmérsékleten. Ne tegyük közvetlen napra. Hetenként kell a vizét cserélni. Lágy vizet igényel. Ugyanis a növény sóra, többek közt fluoridra érzékeny. Ha jól érzi magát, idővel észre fogjuk venni, hogy gyökereket fejleszt. Mikor a gyökerek már 3-4 cm hosszúak, átültethetjük laza, tőzeges vagy perlites talajba. Mivel a dracénák érzékenyek a pangó vízre, a cserép aljába tehetünk egy kevés agyag granulátumot. Továbbra is óvjuk a tűző naptól. Öntözzük hetente háromszor.

Pompás kutyatej

A thai hagyományok szerint a pompás kutyatej (Euphorbia millii, kutyatejfélék, Euphorbiaceae) szintén szerencsehozó növény. Különösen, ha egy virágkocsányon nyolc virág fejlődik. A thaiföldi kínai emigránsok szerint a nyolc virág nyolc szentet szimbolizál, akik az egészség, bátorság, gazdagság, szépség, művészet, intelligencia, költészet és a gonosz legyőzőjének megtestesítői. A thai hagyomány szerint a növény vonzza a pozitív energiákat.

Különös látványt nyújt ez a vizet raktározó szukkulens, ez a vastag, szögletes, szürkésbarna szárán termetes töviseket viselő, ágas-bogas növény, amely lankadatlanul virágzik. Madagaszkáron őshonos, de sok klónja terjedt el a trópusokon, és a szubtrópusi régiókban. Apró, gyakran skarlátvörös virágernyői igazi különlegességek. Kevés, fényesen zöld, ovális levele a szárvégeken csokorban fejlődik. Mivel igénytelen, só- és szárazságtűrő, manapság egyre inkább a figyelem homlokterébe kerül. Mérgező tejnedve bőrirritációt okoz, és diterpén tartalma miatt karcinogén, rákkeltő hatású.

Egylaki, kétivarú virágai a kutyatejfélékre jellemző módon fejlődnek, és helyezkednek el a növényen. A redukált termős virágot három porzós virág veszi körül, amelyek csupasz porzóvá redukálódtak. Ezeket két színes, általában piros fellevél veszik körül, tövüknél mézedények helyezkednek el. Az egész képletet ciátiumnak nevezzük. A ciátiumok bogernyőben, középről kifelé fejlődnek. A növény akár egész évben képes virágozni, de legintenzívebben száraz, napos körülmények között virágzik.

Kiváló konténer növény, de száraz, meleg környezetben, a szabadban is megél, ahol kisebb bokorrá fejlődhet.

Vadkakaó

A vadkakaó (Pachira aquatica, majomkenyérfa-félék, Bombacaceae) természetes, mocsaras környezetében 15 méterre megnövő fa, máskor cserje méretű. Zöldes ágrendszere és fényes zöld levelei is mutatósak. Az ujjasan összetett levelek átellenesen állnak. Nagy, alul fehér, felül vörös sokporzós virágai krémfehér szirmúak. Toktermése ehető. Úgy fogyasztják akár a mogyorót: pörkölve, nyersen. A pörkölt magvakat megdarálják, és kakaóként fogyasztják. Öt összefonódott törzsű bonsai változata szerencsehozó. Ezért bonsai formáját szerencsehozó vagy pénzhozó fának nevezik. Öt levélkéje az öt elemet szimbolizálja: fém, fa, víz, tűz, föld.

A meleget és a párát szereti. A lakás napos részén tartsuk, de déli tűző napsütés ne érje. Ezen kívül már csak az állandó, egyenletes melegről és a magas páratartalomról kell gondoskodnunk rendszeres locsolással és spricceléssel, de ezt se vigyük túlzásba. Ha lehet, a radiátortól is helyezzük távol, mert a száraz levegő könnyen végez vele. Házi szaporítása félfás dugvánnyal képződik. Ehhez kell egy félfás szár, egy tégelyben vagy üvegcsében gyökereztető hormon, világos, egyenletesen meleg és párás hely és némi türelem.

The post Szerencsehozó növények appeared first on Kert Lap.

Mintegy fél évszázada még minden közintézmény, kórház sőt patika jellegzetessége volt a hatalmas filodendron, ami aztán a helyszűke és a divat változása miatt lassan kiszorult a közintézményekből és az otthonokból is. Ha megkóstolhatnánk banán-ananász-mangó aromára emlékeztető gyümölcsét, amely a növény egyetlen nem mérgező része, esetleg más lenne a helyzet, ám erre a hazai körülmények között nincs esély.

Filodendron pro és kontra

Mivel kúszónövény, legtöbb gondot ide-oda tekergő szára okozza, amit elég nehéz kordában tartani, és nagyon oda kell figyelni, hogy nehogy elcsatangoljon a helyéről. A forgatás nem elég, támasztékot igényel. Tegyük olyan helyre, ahol viszonylag egyenletesen kap világosságot. Az óriásira megnőtt filodendron pedig nyugodt szívvel visszavágható. A levágott rész vízben újra gyökerezik, ha sajnálnánk megszabadulni tőle. Mellette szól viszont rendkívül mutatós, nagy lemezű, fényes-zöld szeldelt levele, aminek díszítőértékét köszönheti. További előnye, hogy fényszegény helyen is jól érzi magát.

Ismerkedjünk meg vele közelebbről:

Filodendron rendszertana

A kontyvirág félék családjába (Araceae) tartozó könnyezőpálmát (Monstera deliciosa) csak a köznyelv nevezi filodendronnak, bár régebben valóban a Philodendron nemzetséghez sorolták (Philodendron pertusum). Mexikóban, Guatemalában, Panamában, Costa-Rica-ban honos őserdei kúszónövény, amelynek érett gyümölcseit előszeretettel fogyasztják.

A Mexikótól Brazíliáig, és Bolíviáig elterjedt Monstera nemzetségbe fán élő növények tartoznak, mintegy 40 fajjal. Jellemző rájuk, hogy magról kelve először a földben gyökereznek, majd elkezdenek a hozzájuk legközelebbi fatörzs felé növekedni, azaz a sötét felé nőnek, ezután a törzset elérve, légyökereikkel megtámaszkodva a fény felé törnek. Leveleik a növény fejlődési stádiumától függően eltérő megjelenésűek, ezt esetenként jól megfigyelhetjük saját filodendron növényünkön is.

A könnyezőpálma a Monstera nevet monstrum leveleinek köszönheti, a deliciosa elnevezés az ízletes gyümölcsre utal. A Viktoriánus időben vált kedvelt dísznövénnyé.

Filodendron botanikája

Rokonaihoz hasonlóan izgalmas az életmódja, és ebből adódóan a megjelenése is. Természetes körülmények között magból kibúvó szára inkább zöld gyökérre hasonlít, amely addig tekergőzik fénnyel ellentétes irányban a földön, míg fatörzset vagy más függőleges felszínt nem talál. Ekkor hajtja ki első két levelét, és kezd a lombkorona irányába “futni”. Átellenesen álló levelei lehetővé teszik, hogy mindegyiküket fény érje. Ha minden jól megy, a növény epifíta (más növényen él, de nem parazita) életmódra vált, elvesztve minden kapcsolatát a talajjal. Eredeti élőhelyén akár 21 méter magasra is megnő. A fiatal növény szív alakú levelei kevésbé kemények, világosabb színűek, kevésbé fényesek, az idősebb növény nagy levelei kemények, fényesek, és erőteljesen perforáltak. A levelek elfogyasztva mérgezőek, hatásuk háziállatokra akár végzetes is lehet. Az általános tünetek allergia jellegűek.

Dísznövényként nevelve erős karóhoz kell kötni, így szára akár a 6 m-t is meghaladhatja. Szobai körülmények között ritkán virágzik. Virágzásának időpontja a nyár. A virágfejlődéshez elengedhetetlen a megfelelő páratartalom. Vitorlavirághoz hasonlatos virága tömzsi száron fejlődik, amelyből a 20-25 cm hosszú, 5-7,5 cm átmérőjű gyümölcs fejlődik.

Gyümölcsöket is csak üvegházi vagy télikerti körülmények között hoz 4-6 évente. A gyümölcs beéréséhez több mint egy esztendő szükséges. Az éretlen gyümölcs oxálsav tartalma miatt felmarja a torkot és a nyelőcsövet. Érési ideje 5-6 nap. Az érett gyümölcs hexagonális részekből összetevődő héja könnyen eltávolítható, íze leginkább az ananászéhoz hasonló. A gyümölcs kalória tartalma alacsony, kalcium és C-vitamin tartalma magas.

Filodendron gondozás

Fényigény: Árnyékos vagy mérsékelten megvilágított helyen érzi legjobban magát, közvetlen napsugárzás ne érje. A közvetlen napsugárzás kifakítja, és megégeti a leveleket.

Hőigény: Melegigénye átlagos, télen legalább 12 °C szükséges számára. Aktív növekedéskor biztosítsunk neki 18 °C feletti hőmérsékletet.

Vízigény: Öntözzük alaposan, de mindig várjuk meg, hogy két öntözés között a földje kiszáradjon. Télen kevesebb vizet kíván. Az esővizes öntözést meghálálja. Talaját soha ne telítsük vízzel!

Páratartalom: Bár párás környezetben érzi magát a legjobban, jól tűri a száraz levegőt. Fűtött helyiségben permetezzük a leveleket. Néha mossuk le szivaccsal leveleit, évente egyszer például kádban tusoljuk, vagy udvaron gyengén slaugozzuk.

Betegségek, kártevők: Az alacsony hőmérséklet és a túlöntözés együttes hatásaként gombásodás léphet fel. A pajzstetvek és a takácsatkák károsíthatják.

Filodendron szaporítása

A kapaszkodást segítő léggyökereket, amelyek a kifejlett példányon fejlődnek, ne vágjuk le, hanem dugjuk a földbe, hogy ezeken keresztül is tápanyagot vehessen fel. Ha növényünk már nagyon terebélyes, kordában tarthatjuk, ha kettévágjuk. A felső felét külön gyökereztethetjük. Alja pedig új hajtás hoz. 30 cm-es szárdarabbal már szaporítható. A levágott darabokat dugjuk félig homok és komposzt keverékébe. Begyökerezés után szerves anyagban gazdag talajba, végleges helyükre kerülhetnek.

Amivel kevésbé fogunk próbálkozni, az a maggal történő szaporítás. Mivel a növény fejlődése így soká tart, és ritkán jutunk maghoz, ezt a lehetőséget ritkán választjuk, kivéve, ha mégis maghoz jutottunk, és még kísérletező kedvűek is vagyunk. A magoncok csírázás után a fénnyel ellentétes irányban nőnek mindaddig, míg nem találnak egy fatörzset, amelyre felkúszhatnak. Ezt helyettesíti az erős támaszték.

The post Filodendron appeared first on Kert Lap.

Nincs olyan növényvásár, ahol ne találkoznánk a Tillandsiákkal. További, magyar nevei: szakállbroméliák, levegőbroméliák. Mindenkinek megakad a szeme ezeken láthatóan talaj nélkül díszlő, esetenként hosszú szakállú vagy éppen tőrózsás furcsaságokon. Micsoda földtől elrugaszkodott népség! Sokukat fára, kőre biggyeszthetjük, ahol gyökeret sem eresztenek, mégis vígan elszaporodnak. Az az érzése az embernek, hogy ezek a “csodabogarak” bárhol megélnek, még víz sem kell nekik. Hát nem éppen ilyen növényre vágytunk? Mielőtt, ennek örömére, beszereznénk az aprajából egy marékra valót, ismerkedjünk meg velük.

Tillandsiák elnevezése

Már a névadásuk is regényes. A tillandsiák a bromélia félék (Bromeliaceae) családjában, a három alcsalád egyikének, a Tillandsiae alcsalád, a Tillandsia nemzetség tagjai. Nevüket a finn nemzetiségű Elias Til-Lands botanikus (1640-1693) után kapták Linnétől. Az a hír járta, hogy a botanikus – egy hosszabb kirándulás alatt fellépő tengeribetegséget követően -, életre szóló víziszonyt kapott. Talán ezért adták neki a till lands (svéd) ragadványnevet. Linné nagyra becsülte a kissé bolondos botanikust, aki egész életét oktatással és növénygyűjtéssel töltötte. Linné 30 éves korában katalogizálta George Clifford növénygyűjteményét Amsterdamban. Ezek között találta az amerikai indiánok által caraguata-nak nevezett epifíta broméliát. Azt tartották, hogy ezek a broméliák különleges fagyöngyfélék, amelyek nem kedvelik a vizet. Innen már tovább gondolhatja bárki az összefüggéseket.

Tillandsiák élőhelye

A tillandsiák többek közt az ananász, pikkelyvirág, lándzsarózsa, szakállvirág rokonai. A legnépesebb nemzetsége a broméliáknak. Kb. ötszáz faja mellet, sok hibridjét termesztik. Egyesével vagy telepekben élnek kaktuszokon, tüskés cserjéken vagy fákon, sziklákon vagy közvetlenül a köves vagy homokos talajon. A Tillandsiák képesek alkalmazkodni a kíméletlenül száraz és forró élőhelyekhez. Többségükben Latin Amerikából származnak. Néhány Tillandsia faj több száz négyzetkilométeres területen is megtalálható, vannak azonban olyan egzotikus fajok is, amelyek élőhelye egy- egy völgyre vagy hegyoldalra korlátozódik. A nedves, forró esőerdők (Darien őserdő, Panama) epifitái között ugyanúgy vannak képviselőik, mint a felszáraz sivatagokban (Sonoran sivatag, Mexikó), ahol viszont gyökeres növények. Afrikában is él néhány fajuk, pontosan a Guineai-öböl partvidékének nedves esőerdeiben.

Tillandsia tectorum

A Tillandsia tectorum az egyik legnépszerűbb, megfizethető árú Tillandsia, amellyel vásárlásaink során találkozhatunk. Az Andok lejtőin, főleg sziklákon él (lithofil=kő kedvelő; lithos=kő, philos=szerető), több ezer méter magasságban, ahol kevés a csapadék, alig jut tápanyaghoz, és intenzív sugárzás éri. Keskeny leveleit szőrök (trichómák) borítják. A levélszőrök fényvisszaverő képessége megvédi a növényt az erős UV sugárzástól. Vízhez, vízben oldott tápanyaghoz juttatják a növényt, mert felületükön lecsapódik a köd, a pára. A növény gyökerei nem is rendelkeznek a vízfelvételre képes gyökérszőrökkel. Mindebből következik, hogy ez a tillandsia, sok társához hasonlóan, nagy tűrőképességű, lassan fejlődő. A levegőből élő tillandsiák mintapéldája.

A szárazságtűrő Tillandsiák gondozása

Ezek a növények tehát a levelükön keresztül táplálkoznak, gyökerüket pedig kapaszkodásra használják, de valójában nincs is rá szükségük. Ezeknek a fajoknak nincs szükségük talajra sem. Ezért, ha ilyen izgalmas szobanövényre teszünk szert, kőre, faágakra, kagylóra ragaszthatjuk őket. (Csak vízoldhatatlan ragasztót használjunk.) Azonban víz és tápanyag nélkül még ők is elpusztulnak. Ezért házi körülmények között a növényeket meleg nyáron akár vízbe is áztathatjuk 10-12 órára, majd a fürdetés után a vizet lerázva helyükre tehetjük őket. Nyáron hetente fürdessünk. Ha erre nincs módunk, megfelelő a hetente többszöri permetezés is. Ha a hőmérő higanyszála húsz fok alá csökken, elegendő, ha vizet párologtatunk körülötte. Mindig lágy vizet használjunk, ez lehet esővíz, esetleg desztillált víz.

Nedves környezetben élő Tillandsiák gondozása

A nedves helyen élő tillandsiák esetében a levélszőrök kisebbek, gyakran szabad szemmel nem is láthatóak. Levelük gyakran sötétzöld. Ezeket a fajokat el lehet ültetni jó vízvezetésű talajba. Ültessük őket pl. orchidea földbe, vagy Sphagnum moha közé, amelyhez perlitet és aprított fenyőkérget keverünk. Az edény aljába tört cserepeket tehetünk. Ilyen növény például a képen látható, Ecuador őserdeiből származó bíborlilás szakállbromélia (Tillandsia cyanea). Ezeknek a növényeknek a talaját öntözzük, de kerüljük a túlöntözést. Állóvízben ugyanis kipusztul. Nyári melegben permetezzünk is.

Tillandsiák tartása – további tanácsok

Mindegyikük fényigényes. A közvetlen napfény déli helyett azonban a keleti vagy nyugati fekvésű ablak közelét válasszuk helyéül. Minden esetben megfelelő a növény vízellátása, ha levelek duzzadtak, vízzel telítettek. Ellenkező esetben szárazak, összeesettek, a levélszín is kifakul. Tápozáshoz havonta egyszer használjunk bromélia tápoldatot, amit az előírt adagban a vízhez keverünk. Leghatásosabb, ha finom permetként juttatjuk a levelekre. A növények igénylik a légmozgást. Ezt ventilálással magunk is előidézhetjük. Néhány órára bekapcsolhatjuk a ventilátort közvetlenül az öntözés után. Azonban ekkor az öntözésre még inkább figyeljünk, hiszen a légmozgás szárító hatású. Ezen segíthetünk, ha a környezetükbe vízzel teli tálkát helyezünk. Használhatunk légpárásítót is.

Tillandsiák szaporítása

A Tillandsiák igazi jellegzetességei a virágok. Amikor a virágok elnyílnak, a növény sarjakat, sokszor tősarjakat hoz. Ezeket az anyanövényről levághatjuk. Így új növényhez jutunk.

Ha a leválasztás mellett döntünk, várjuk meg, amíg a sarj a felnőtt növény méretének felét eléri. A leválasztáshoz használjunk éles kést vagy csipeszt, és a sarjat pontosan annál a résznél válasszuk le, ahol az anyanövénnyel érintkezik. A keletkező sebfelületet tartsuk tisztán, és hagyjuk száradni egy- két napig.

A Tillandsiák, leginkább természetes körülmények között, magvakat is érlelnek, amelyek a beérést követően repítőszőreik segítségével útra kelnek a szélben, hogy új otthont keressenek a csírázáshoz. Sokszor a madarak eledelévé válnak, és kerülő úton jutnak el új helyükre. Ha tillandsiánk magvat érlel, mi is kísérletezhetünk a csíráztatással. Ültessük a magot parafára, mert ennek lyukacsai elvezetik, de egyben meg is tartják a vizet, megfelelő mikrokörnyezetet biztosítva a csírázáshoz. A magvakat ugyanis csírázáskor megtizedelik a gombabetegségek. Ne feledjük, hogy évek alatt jutunk kifejlett növényhez.

The post Tillandsiák appeared first on Kert Lap.

Dr. Komiszár Lajos, a kiskert- és a virágkötő tanfolyam szakembere

A szubtrópusi dracénák (Dracaena) nemzetségébe örökzöld fák, cserjék tartoznak. A köznyelvben a görög drakaina nőstény sárkány nevéből eredeztethető sárkányfának törzséből a sárkány vére buggyan ki állítólag. A dracénákat éppen igénytelenségük tette oly közkedvelt szobanövénnyé az északi féltekén.

A spárgafélék (Asparagaceae) családjának Nolinoideae alcsaládjába tartozó Dracaena nemzetség magyarul dracéna, vagy sárkányfa. Mintegy negyven, főként óvilági trópusi, örökzöld cserje vagy fafaj tartozik ide, amelyek közül többet dísznövényként is tartanak. (Wikipedia.org) Száruk el nem ágazó. Leveleik lándzsásak. A D. americana Mexikótól Costa Rica-ig honos, a többiek őshazája Afrika, India, Madagaszkár, és a csendes-óceáni szigetvilág. A kertészeti fajtái kedvelt dísznövények, kivétel a D. draco, amelyet vörös gyantájáért termesztenek.

A fotón is látható D. cinnabari az indiai óceáni Socotra félszigeten honos. Szárazságtűrését jól mutatja a növény felépítése: vastag, de kis felületű levelek, nagy, a törzs alatti területet és az ott kikelő magoncokat árnyékoló korona.

Sokan a pálmafélékhez hasonlítják őket, mert a dracéna féleségek megjelenésükben hasonlítanak a pálmákhoz. A levelek jellegzetesen szalagszerűek és kihegyesedők. Apró virágai fürtökben állnak.

A szélein vöröses csíkot viselő D. marginata Madagaszkárból származik. Ennek ellenére a száraz szobalevegőt is jól elviseli, különösen idősebb korban. A dracénákat éppen igénytelenségük tette oly közkedvelt szobanövénnyé az északi féltekén. A kisebbek asztalra valók, míg a magasabbak huzatmentes csarnokokat, lépcsőházakat, nappalit díszítenek. Ne riasszon el senkit, hogy az irodában látott példány inkább csontvázra emlékeztet, mert ha kicsit is odafigyelünk rájuk, nagyon mutatós növénnyé serdül.

A NASA felmérése a 10 leghatékonyabb légtisztító szobanövények közé sorolja az 5. helyre a sávos dracénát (D. deremensis), amely megköti a levegőből a szénmonoxidot, a formaldehidet és a benzolt! hwww.gardenguides.com. Ezért is kiváló közös helységekben.

Ideális számukra a 18-20 °C körüli hőmérséklet. Az erősebb napsütés meg is perzselheti őket, de a szórt fényt kedvelik. Ha el akarjuk kerülni, hogy törzse a fény felé nőjön, forgassuk. A zöld levelűek kevesebb fénnyel, jóval alacsonyabb hőmérséklettel is beérik, és a páraszegénységet is ezek tűrik a legjobban. Ezek a növények nyáron a szabadba vihetők. Az ingadozó hőmérséklettől, a hirtelen és erős lehűléstől viszont bármelyikük károsodhat. E tekintetben is a zöld levelűek és az idősebbek a tűrőképesebbek. Mérsékelt öntözést kíván. Jó, ha a leveleiket legalább időnként langyos vízzel permetezzük úgy, hogy a vízcseppek éjszakára már fölszáradjanak. A lombpermetezés különösen hasznos lehet a meleg, száraz levegőjű szobákban. Ha bőségesen kapnak fényt, és a hőmérséklet is kedvez, hetenként és literenként egy-két ml Wuxal, esetleg más hasonló lombtrágya-szer is tehető a permetezésükhöz használt vízbe.

Sávos dracéna
Tágas, napos, egyenletesen meleg helyiségbe való.

Divatosak a törzses formák. A több törzses, illetve töves és különböző méretű, közös tartóedényben neveltek is nagyon divatossá váltak napjainkra. Ilyen módon valóságos növényszigetet képezhetnek.

A gyakori kisebb-nagyobb mértékű levélfoltosodást élettani okok vagy baktériumok idézik elő. Például túl száraz körülmények között levélcsúcs száradás lép fel. Alulról felfelé történő levélbarnulás illetve felkopaszodás rendszerint a szárazság és az éhezés következménye. Ameddig az lehetséges, a megbetegedett részeket, illetve beteg leveleket távolítsuk el. A barnult részek bátran levághatók, de a még eleven, zöldellő részbe ne vágjunk bele. Esetenként felkopaszodást előidéző levélvesztés is bekövetkezhet. Ennek következtében végül csak fölül marad levélüstök.

Ne féljünk visszavágni. A lefejezett törzsrész érintetlenül hagyható az ismételt kihajtáshoz, vagy a tövénél levágható, hogy innen induljon újra a fejlődése. A lefejezett törzsön hamarosan megjelennek az új hajtások. A vágásfelületet viasszal fedve óvhatjuk a beszáradástól. A visszavágást követően csak nagyon mérsékelt öntözést kíván. Az idővel előtörő hajtások közül legfeljebb hármat-négyet érdemes meghagyni, a többi hajtás levágható.

Illatos sárkányfa, illatos dracéna

The post Dracénák appeared first on Kert Lap.

Az aszparágusz bár szocreál virágként él a köztudatban, de úgy is ismerjük, mint mindent kibíró, túlélő növény. Lám a szocializmust is túlélte, és ma már minden rosszízű képzettársítástól mentesen gyönyörködünk csipkeszerű lombozatában, és régi emlékek csak a száraz levegőjű, túlfűtött irodák kopasz aszparáguszai láttán élednek ujjá.

Manapság Asparagus néven már többen hallották a spárga zöldséget is emlegetni. De hogy jön a csizma az asztalra? Ennek magyarázata a rokoni szálakban keresendő. Csakhogy míg a közönséges spárgát (Asparagus officinalis), illetve annak fiatal hajtásait élelmiszerként fogyasztjuk, addig mások ismert szobanövények, dísznövények.

A nemzetség neve görög eredetű, és a könnyezés igéhez kapcsolható, ami a növény szúrósságára utal. Az aszparágusz nemzetség tagjainak száma 500-ra rúg. Többségük örökzöld, hosszú életű évelő, liánok, cserjék, kúszónövények, az esőerdőktől a félsivatagokig előfordulnak. Igen érdekes megjelenésű növények. Fillokládiummal (phyllocladium) ellaposodott, fotoszintetizáló, módosult szárral (magyarul levél alakú szár) rendelkeznek, míg leveleik pikkelyekké redukálódtak. Egyszerűen fogalmazva az, amit a levelüknek látunk, valójában szárak. Virágaik egyivarúak. Termésük bogyó. A spárgafajok hajtásait virágcsokrok kísérőnövényeként előszeretettel használják.

Kláris aszparágusz

A hagyományos kláris aszparágusz (Asparagus densiflorus ‘Sprengeri’ ) hazája Dél- és Kelet-Afrika, a csapadékszegény vidékek növénye.  A densiflorus szó a virágok rejtőzését fejezi ki. A “Sprengeri” nevet a Carl Ludwig Sprenger Itáliában élő német botanikus (1846-1917) után kapta, aki a dél-afrikai Natal tartományban fedezte fel a növényt. Kedvelt szobanövény. Jól mutat függőkosárban, dézsában, cserépben. Nyáron a kertbe is kiültethető.

A levélnek látszó módosult szár lombozatot alkot, amely idővel dúsan lecsüng a növényről. Szára fásodó, tüskés. A tüskék a lecsüngő szár megkapaszkodását segítik. Szárazság tűrését részben a gyökereken találhatók koloncos képződményeknek köszönheti, amelyek tápanyag- és vízraktárak. A párolgás felületét csökkenti a fenyőtűszerűen kemény, viaszbevonattól fényes lombozat is. Apró, fehér virágaiból piros bogyótermés fejlődik, bogyónként három maggal. A bogyók enyhén mérgezőek, a növényi nedvek bőrirritációt okozhatnak. A madarak viszont kedvelik, és nagyban hozzájárulnak a bogyók magvainak terjesztéséhez.

Kláris aszparágusz gondozása

-1 ºC-ig fagytűrő. Télen, hűvös, világos szobában tartva egészen kevés vízzel is beéri, csak éppen ki ne száradjon teljesen. 2-3 hetenként öntözzük. Világos lépcsőház, üvegezett veranda különösen kedvező helye télire. Fűtött szobában sajnos felkopaszodik, és megnyúlt, vékony hajtásokat nevel. A tél beköszöntétől, egészen tavaszig általában elegendő a két-három heteként öntözés.

Nyárra legjobb, ha kitesszük a szabadba, akár erkélyre, vagy ablakládába is. Ha nyárra kiültetjük a napos kertbe, a napfényhez fokozatos szoktatassuk hozzá. Így különösen sűrű, tömött és kemény lombozatú lesz, sőt rendszerint jobban is virágzik. Kihelyezés előtt, a télen elszáradt hajtásokat (különösen, ha a tél során teljes volt a lombvesztése) tőben le kell vágni, hogy azután helyettük újak fejlődhessenek. Bár jól tűri a szárazságot, a rendszeres nyári öntözést meghálálja, főleg ha ez 2-3 hetenkénti tápoldatozással is párosul. Öntözzük alulról, ha a talaját már száraznak tapintjuk. A túlöntözés és a meszes, kemény víz előidézheti a lombozat sárgulását, hullását.

A fiatal növényeket évente ültessük át semleges kémhatású, illetve gyengén savanyú virágföldbe. Idősebb korban elég három évenként átültetni 15-20 cm-es átmérőjű cserépbe. Átültetéskor eltávolítható a gyökérgumók egy része. Ha túlságosan elburjánzott, éles késsel akár két részre is vághatjuk a növényt. Miután az edényét eltakarja a leomló lombozat, valamint a gyorsan fejlődő gyökérzet szétfeszítheti a cserepet, nem érdemes drága tartóedényt vásárolni számára. Tőosztással szaporítsuk, a tél elmúltával, illetve tavasszal, az erőteljes hajtásképzés megindulása előtt. Kártevői a levéltetvek, pajzstetvek, takácsatkák. Ezek ellen permetezéssel védekezhetünk.

Fátyolaszparágusz vagy tollasfű

A fátyolaszparágusz vagy tollasfű Asparagus setaceus (A. plumosus) a tűlevelű aszparágusz (aszparágusz) rokona, Afrikából származik. Akárcsak rokonát, őt is levéldísznövényként nevelik. A virágcsokrok gyakori díszítője.

A módosult szár alkotta tűs lombozat (kladofillumok) fátyolszerű, vízszintes lehelyezkedésű. A növény habitusa a páfrányokéhoz hasonlatos. Szára a támaszték felé tekeredik, tüskés, ezzel segítve a megkapaszkodást. Szárazság tűrését részben a gyökereken találhatók koloncos képződményeknek köszönheti, amelyek tápanyag- és vízraktárak. A párolgás felületét csökkenti fátyoltűszerű lombozat is. Fásodó rizómája révén gyorsan elszaporodik, és (nem a mi éghajlatunkon) a szabadban könnyen kiirthatatlanná válik. Szobanövényként érdemes évente megszabadítani gyorsan fejlődő gyökérzetének egy részétől, és távolabb tartani más növényektől, amelyekre szinte észrevétlenül felkapaszkodik. Apró, fehér virágaiból piros bogyótermés fejlődik.

A napostól az árnyékos helyekig mindenütt megél, de a direkt napfénytől óvni kell. Talajigénye közepes, de a szélsőségekre érzékeny. Bár szárazságtűrő, edényben megkívánja a rendszeres öntözést. Tartása nem egyszerű, mert “leveleit” könnyen eldobálja. Ennek oka lehet a túlöntözés, a szárazság, a huzat, a fényhiány vagy a közvetlen napfény.

Sarlós aszparágusz

Dél-afrikai eredetű rokon az Asparagus falcatus, azaz a sarlós aszparágusz is. Könnyebben tartható, mint a fátyolaszparágusz. Levelei szélesebbek, virágai illatosak, és a belőle fejlődő bogyók barnás színűek. Érdemes olyan helyeken tartani, ahol a téli hőmérséklet 8-12 °C, ugyanis csak így fejlődnek tömött, erőteljes, szép példányok. A fagyok elmúltával őszig a szabadban is tartható balkonnövényként.

Függőkosárba helyezve különösen mutatós. Az idősebb példányok rendszeresen virágoznak. Nincs szüksége párás levegőre. Világos, levegős szobába való, de alkalmazkodik a félárnyékhoz is. A közvetlen napfényt ő sem kedveli. Éjszaka 10 °C-nál melegebbet nem igényel. Tavasztól őszig öntözzük rendszeresen. Ha a hőmérséklet túllépi a 18 °C-ot, permetezzük.

The post Aszparágusz appeared first on Kert Lap.

Kiknek ajánljuk a kaméliát? Akik megfelelő körülményeket tudnak biztosítani számukra a kertben, mert a fává, bokorrá növekedő örökzöld növény egyes fajai kiültethetők kertbe. Azoknak is ajánljuk, akik kertjének talaj nem megfelelő, mert sokuk dézsás növényként díszíthetnek, Végül ajánljuk azoknak is, akik megfelelően megválasztott helyen szobanövényként kívánják nevelni.

Kamélia származása és leírása

Ezek a pompás, mélyzöld lombú, örökzöld cserjék, néha 10m-re is megnövő fák, Kelet-Ázsiában őshonosak. Koreában már i.e. 1200-ban az esküvők dísze volt a kamélia, mint a hosszú együvé tartozás és hűség jelképe. A dísz-kaméliát Távol-Keletről valószínűleg német, angol és portugál kereskedők hozták be Európába a XVI. illetve XVII. század környékén.

A teafélék családjába tartozó mintegy 30 nemzetség egyike a kamélia (Camellia). A nemzetséget 1735-ben Linné nevezte el George Kamel tiszteletére kaméliának. A jezsuita misszionárius a Fülöp-szigetek flóráját tanulmányozta, és 1706-ban hunyt el. Ide tartozik a közönséges teacserje is (Camelia sinensis).

A több mint 200 kamélia faj rózsaszerű virágokat hoz, amelyek színe az elefántcsonttól a kagyló rózsaszínen át a ragyogó karmazsin vörösig változik. A virágok nem csak színben, hanem nagyságban és formában is változatosak. Előfordulnak szimpla szirommal, dupla szirommal, fodros szélű szirommal és még sok más variáns ismert. A virágok erőteljesen, bőven fejlődnek, azért az európai díszkertek legkedveltebb dísznövénye lett.

Számos hibridjének mindegyike négy alapfajta keresztezéséből származik: C. japonica, C. sansqua, C. reticulata és C. saluenensis. A leggyakoribb fajta a Camellia japonica. Minden változatban előfordul szimpla és dupla szirmú, piros, lila, rózsaszín és fehér színekben. Ma több mint 3000 fajtája és hibridje van termesztésben. Ha szobanövényként vagy dézsás növényként nevelik, a virágzási időszaka januárra vagy februárra esik, kerti növényként pedig márciusban-áprilisban virágzik.

Kamélia fény- és hőigénye

A kamélia nedves, mérsékelt klímát igényel a fejlődéshez. Az edzett, hidegtűrő fajoknak könnyű a nevelése, a -10 és -20 0C körüli hőmérsékletet is elviselik. A kamélia számára alapvetően a mérsékelt hőmérséklet ideális. Hosszú nappalra van szüksége a bimbóképződéshez, de alacsony hőmérsékletet és rövid nappalt igényel a virágzáshoz. A kaméliák a félárnyékot kedvelik. Kerüljük a magasabb hőmérsékletű helyeket és a közvetlen napfényt. A nem hideg tűrő kaméliák melegházban nevelhetők minimum 7-13 0C hőmérsékleten. A cserepes szobanövények számára télen a 8-12 0C-os hőmérséklet legjobb.

Kamélia talajigénye

A kamélia eredetileg erdei növény, sem a túl kötött, sem a túl laza talajt nem szereti. A humuszban gazdag, morzsalékos, jó vízgazdálkodású, savanyú talaj (pH 4,5-6 optimum) a legmegfelelőbb számára. A magasabb pH szintet nem viseli el még akkor sem, ha fejlődésének egyéb feltételei megfelelőek. A cserjét nem ajánlott túl mélyre ültetni, mert gyökérzete érzékeny és lassan nő. Amennyiben hidegtűrő a kaméliánk, mindenképpen ajánlott télen a talajt takarni, hogy megóvjuk a növényt a kifagyástól. A cserepes kaméliát is jó szerkezetű, mészmentes talajban kell nevelni. Virágzása időszakában ne bolygassuk, ne érintsük virágait, és főleg ne ültessük át a növényt.

Kamélia öntözése

A kaméliákat különös gonddal öntözzük, ugyanis a túlöntözés vagy a gyökerek kiszáradása a rügy elrugáshoz vezethet. A cserepes növények meghálálják, ha levelüket két öntözés között vízzel permetezzük.

Kamélia metszése

A kaméliákat az aktív fejlődés időszakában, tavasszal, közvetlen virágzás után kell visszametszeni, hogy serkentsük az újabb virágképződést. A műveletet még akkor kell elvégezni, mielőtt az új bimbók megjelennének, ez egyben az elvirágzott részek eltávolítását is jelenti.

Kamélia tápanyagellátása

A műtrágyázás, vagy tápoldatozás mindenképpen indukálja a virágképződést. Például melegházban N:P:K 30:10:10, kerti fajoknál 33:11:11, 10:6:8 komplex műtrágya használata javasolt . Amennyiben szobanövényként neveljük, 6 hetente kell tápoldatozni a vegetációs időszakban.

Kamélia szaporítása

Szaporítása ősszel magról, bujtással, oltással oldható meg. A minimálisan 2 rüggyel rendelkező dugványok gyökereztetése nehézkes és időigényes (átlagban 2 hónap), kivéve, ha gyökereztetőport is használunk. Ilyenkor a szaporítóközeg 1 : 1 arányban összekevert virágföld és perlit. Vágjunk félbe egy ásványvize üveget, a drénnyílással ellátott alját töltsük meg a földkeverékkel, vágjunk le egy friss kaméliahajtást, vágjunk belőle 10 cm-es dugványokat, az alsó leveleket távolítsuk el, és csak a két felső levelet hagyjuk meg, mártsuk mindegyiket gyökerezőporba, négy dugványt szúrjunk a talajba, öntözzük be, borítsuk rá az palack tetejét, amit ragasztószalaggal rögzíthetünk, tegyük világos helyre három hónapra. Majd ültessük a begyökeresedett dugványokat külön 20 cm átmérőjű cserépbe. A kiültetésre akkor kerülhet sor, ha az edényt teljesen behálózzák a gyökerek.

Kamélia virágzása

A kamélia igazi télikerti növény, de nevelhetjük átriumban, nappaliban vagy kertben, védett helyre ültetve. A megfelelő hely kiválasztásával meghosszabbítható a virágzási periódus. A kamélia virágzása szabályozható. A téli pihentetés nyári virágáradatot eredményez, és fordítva.

Kamélia betegségei

Gyakran kell ellenőriznünk a növényt, hogy megvédjük a káros rovaroktól, mert előszeretettel telepednek meg rajtuk a takácsatkák, pajzstetvek és a különféle gombabetegségek is csúnya elváltozásokat okozhatnak, el is pusztíthatják a növényt. Túl öntözésnél kirohadhat a gyökérzet. A levélkártevők ellen a legegyszerűbb vegyszermentes védekezés, ha 1 rész alkohol (denaturált etilalkohol) – 3 rész víz 1 liternyi oldatához 2-3 evőkanál folyékony szappant adunk, és szivaccsal lemossuk a leveleket.

Kamélia, mint szimbólum

A kaméliának több jelentést is tulajdonítottak már: egyes kultúrák szerint a piros virágú kamélia a belső értéket szimbolizálja, a fehér virágú pedig szeretetreméltóságot fejez ki, míg más leírások szerint csodálatot, tökéletességet, férfiak számára szerencsét jelent. Festőket, költőket és írókat is elvarázsolt a kamélia, nem tudni, hogy a növény szépsége, vagy csak a köré fonódott misztikum ihlette meg a művészeket. Valószínűleg mind kettő, hiszen mindenkit elbűvöl, ha a közelében jár. Talán az egyik legismertebb mű, amely a növényhez fűződik: Alexander Dumas: “A Kaméliás hölgy” című regénye, ahol a főszereplő nő mindig egy csokor kaméliát tartott magánál, mert allergiás volt az erős virágillatokra, és a kamélia legtöbb fajtája illat nélküli.

The post Kamélia appeared first on Kert Lap.